Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
324 vásárolni, hanem innen kölcsön kapnak. Cséplés és torokbúzászedés után kamatostul együtt múlhatatlanul beszedik a kölcsönadott gabonát s azért a magtárnál sem tőke-, sem kamathátraléknak nem szabad maradni. Az eklézsiák haszna a gabonáért kapott kamat. A pénzt takarékpénztárilag kell kezelni valamely célra, pl. kepemegváltási alap teremtésére. Ürmösi Kálmán14' halaszthatatlan orvoslást igénylő sebnek mondja egyházunk testén, a lenni vagy nem lenni kérdésének. Javaslata az, hogy hozassák be az egyházi adó minden 16—20 éves egyén részére, felszedésére állíttassák fel pénztárnok s a pénztárból kapnák fizetésüket a belső emberek, így megszűnnének a pap és hívei közti kellemetlenségek s a belső emberek függetlenné lennének a néptől. Ez volna a legjobb mód, ha nem akarjuk magunkat kislelküleg az állam karjai közé dobni. Ha ez kivihetetlen volna, akkor a kepét egyformásítva vagyonra személy szerint kellene kivetni. Méltányosnak és igazságosnak tartja, mint Kolozsvárt van, palástdíj megállapítását, anyakönyvi kiadványok díjának „egyformasítását“, belső emberek eltiltását gazdaság folytatásától, mert ma már sok a papnak a tanulni valója; eklézsiák csoportosítását, leányosítását csak közelfekvőknél tartja helyesnek: más felekezetek közé szoritoltaknál annyi ez, mint Homlokukra írni a pusztulást. Orbók Ferenc147 148 nem helyesli Ürmösi javaslatát. A nép már az „adó“ szótól is irtózik. Aztán ki hajtaná fel? Ebből nem lenne semmi. S ha sikerülne is a felhajtás, nem lenne rajta áldás, mert a kepe állandóan ad kenyeret az asztalra, de pénzfizetés mellett megtörténhetnék, hogy „a tiszteletes asszony konyháján nem a fazeka, hanem a feje főne“. Nem tartja megvetendőnek a gazdálkodást, amivel példát is ad híveinek. Nem ellensége a haladásnak, de ha igen sebes, sokszor bukással jár. Nagy Sándor149 történelmi visszapillantás után, melyben a kérdés történelmi kifejlődését vázolja, arra az eredményre jut, hogy vagy az állam fizessen, vagy az eklézsiák váltsák meg a kepét, de úgy, hogy a fizetés minimuma a papoknak 600 frt, a mestereknek 300 frt legyen. De minthogy ezt ma sem az állam, sem az eklézsiák anyagi helyzete nem teszi lehetővé, megelégednék azzal, hogy a meglevő törvények alapján és korlátái között a belső emberek helyzete javíttasék. E célból általános „keperectificatiót“ vinne végbe egy vegyes bizottság. Kepefizetés alá kerülnének a házasok, özvegyek, ifjú legények és gyámság alatti kiskorúak. Pótlékul szolgálnának az eklézsiák által bírt s most kevés hasznot hajtó szántók és kaszálók, melyeket meg-147 A keperendszer. K. M. 1874. 331. 148 Keperendszer K. M. 1875. 50 —52. 149 Nézetek a keperendszerről. U. o. 1875. 114—122.
