Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
308 mit, miként és minő eszközökkel való . kérdésekre találnék meg a feleletet“. Több mint 10 év múlva Ürmösi Kálmán a Dávid Ferenc-Egylet dícsőszentmártoni közgyűlésén tartott felolvasásával megint visszatér e kérdésre. S most egyenesen kimondja : a nyári tanítás eddigi alakjában fenn nem tariható. Az évek teltek. Az egyházkörök a kezdeményezést a főhatóságtól várták, ez a gondolat megvitatását a papoktól s így telt tétlenül az idő. A köröktől bekért jelentések és adatok alapján állítja, hogy a nyári tanítás egy, vagy más ok miatt nem kielégítő az egyházban, sőt a semminél csak valamivel több. Az eredménytelenségnek több oka van. Egyik az, hogy az idevonatkozó rendeleteket nem hajtják szigorúan végre. A másik, hogy a tanításban nincs egyöntetűség. Régebben a papok tanítottak, újabban szokásba jött, hogy a mesterek tanítsanak, még pedig a d. e. templomozás előtt, amit azért tart helytelennek, sőt visszaélésnek, mert ez a tanítás tulajdonképen az iskolában nyert vallástanításnak ismétlése kellene hogy legyen a felnőttekre. A harmadik oka az, hogy nincsenek meg a szükséges utasítások és segédkönyvek. Egy helyen a Szent történeteket, másutt a nagy kátét, vagy a konfessziót, ismét másutt a keresztény vallás elemeit, vagy a konfirmációi kátét tanítják, vagy bibliát olvastatnak, szóval ki-ki amit akar s ahogyan akarja találomra, minden módszer nélkül. E kritika után előadja a maga tervét. Legyenek tanításra kötelezettek az ismétlőiskolaköteles ifjak. Es legyenek előadások a mostani kátékizáló módszertől eltérőleg a föld gyermekkoráról a teremtés Mózesi előadásával kapcsolatosan, a népszerű természettan köréből, ismertessék a materiálizmust, fejlődéstant, darvinizmust, olvassák a biblia szebb részeit, erkölcsi elbeszéléseket az iszákosság, káromkodás, könnyelmű életmód ellen. A theológusokat erre kellően elő kell képezni. A tanítás helye a templom, ideje a nyár, Szentgyörgynaptól Szentmihályig, mint a régi határozatok szólnak. Gondoskodni kell megfelelő könyvekről pályázat, vagy megbízás alapján. A tanítást végezzék a papok, az éneklést a mesterek vezetik. A mulasztók essenek büntetés alá. A tanítást ünnepély fejezze be s a szorgalmasok kapjanak jutalmat. 1880-tól Boros a kollégiumban megkezdette a vasárnapi iskolát oly módon, hogy téli vasárnapok reggelén, mikor a kis tanulók a hideg miatt nem mehettek templomba, az I—V. gimn. osztályú tanulók egy tanterembe istentiszteletre gyűlnek össze, hol az ő vezetése mellett a papnövendékek rendre végzik a szolgálatot, azután kis csoportokban maguk köré gyűjtik a gyermekeket és a tanítás tárgyát, tartalmát megbeszélik. Ez a vasárnapi iskola 1910 óta a gimnáziumi vallástanár vezetése alatt van. Boros az Unitárius Közlönyben ismételten foglalkozik e kérdéssel (1901. 169—170. és 1906»
