Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
21 Kolozsvárt. Ez utolsó ünnepélyen mondotta, hogy egyházunknak csak egy papja van, kit nem ő szentelt lelkésszé. És beteljesedett, amit beszédjében mondott, hogy életének ez volt az utolsó papszentelése. Egyházi alkotmányunk szerint a püspöknek fenntartott jog az ú. n. paprendelés (ordinatio). Nagyfontosságú hatáskör, melynek helyes betöltésén fordul meg nagyrészben a hívek valláserkölcsi élete. A megfelelő embert állítani a megfelelő helyre. Ismerni az illető gyülekezet állapotát, szükségeit és ismerni a jelölt adottságait. Helyes Ítéletet kíván s azt az erkölcsi tekintélyt, amely a sokszor érvényesülni akaró magán- és személyi érdekek ütközése közben is a köz érdekének szolgálatát biztosítja. Egyetlen pap kinevezésénél történt meg 1892- ben hosszú püspöksége alatt, hogy az ellenpárt vezetői panaszt nyújtottak be rendelkezése ellen a főtanácshoz, amely azonban a panaszt elutasította s a rendelkezést helybenhagyta. A főtanács mély sajnálatát fejezte ki, hogy egy eklézsia félrevezetett tagjai a püspök intézkedése ellen panasszal éltek, megállapította, hogy eljárása teljesen korrekt, a törvénynek megfelelő, tehát jogos volt s iránta és a főgondnok iránt kifejezte legnagyobb bizalmát és tiszteletét. (1892. évi főt. 75. jk. p.) Körleveleivel püspöksége első éveiben és az imperiumváltozás utáni időkben kereste fel híveit gyakrabban. Első ilyen körlevelében (1877 dec. 17-én 365. sz. a.) mondja: elszomorítja hogy a tudomány, ipar, kereskedelem halad, de az erkölcsökben hanyatlás van, nincs fogékonyság az isteneszme iránt és érzéketlen a vallás iránt. És szívökre köti a családi élet tisztaságát, a pap és hívek közötti meleg viszonyt, amilyen van szülő és gyermek, tanító és tanítvány, barát és barát között. Aztán a takarékos gazdálkodást, a földhöz való ragaszkodást és a vallásközönség közszükségeire való áldozó készséget. Aztán a templombanemjárás és vallási közöny megszüntetése érdekében lelkes munkára hívta fel paptársait. Azt szeretné, hogy nagyobb gyülekezeteinkben ne kétévenként, hanem minden évben legyen konfirmáció, mely a vallásos kedélyre mindig ellenállhatatlan benyomást gyakorol. A 80-as években „égető seb volt egyházunk erkölcsi ábrázatán“ a vadházasságok szaporodása. Más gyógyszert nem tud ellene, mint a jóakaratú intést és dorgálást. (K. M., 1880. 317.) Az 1888. évi főtanácsi jelentése szerint a vadházasságok réme a háromszéki körben is kisért s megbotránkozott azon, hogy némely egyházközségekben hétköznapokon egyáltalában nem tartanak istentiszteletet. A század első tizede közepétől kezdve mind több gondot adott s több aggodalmat okozott a kivándorlás. 1905-ben többen folyamodtak hozzá, hogy küldjön nekik énekes-, ima-
