Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
20 1882 júniusában Torockón, Torockószentgyőrgyön és Járában vizsgált. Nagy örömmel jegyezte lel, hogy Torockón az iskola a hívek buzgóságából és állami segéllyel újra épült. Okt. 7—16-án Tordaaranyoskör 8 egyházközségét látogatta meg, hol 41 év óta nem volt ilyen vizsgálat. 1883 jún. 3-án Mózes Andrással nehány elmaradt tordaaranyosköri eklézsiát látogatott meg. Itt érte Kelemen B. halálának híre, mire haza sietett, hogy áldott lelkű, nemes öreg barátját eltemesse. A temetés után, jún. 10-én s következő napjain folytatta a vizsgálatot Túron, Szinden és Tordán. 1883 szept. 29-től okt. 12-ig a küküllői köri eklézsiáit látogatta meg. 1886 szept. 19-én a homoródalmási templom 100 éves fennállásának ünnepére ment le. Karácsonyfalván is beszédet tartott. Feljegyzéseiben azt mondja: hiszi, hogy látogatása nem maradt jó hatás nélkül az udvarhelyi körre, „melyet valószínűleg nem látogathat meg, mert sajnosán tapasztalja, hogy nem győzi az ilyen fáradságot. Pedig mily örömest járnám be összes eklézsiáinkat, hol mindenütt a legnagyobb szeretettel és tisztelettel találkozom. Igaz, hogy ez a püspököt illeti, de lehetetlen, hogy ne legyen része benne személyemnek is.“ Ezután még csak 1888 jul. 5-től 19-ig a háromszéki egyházközségeket látogatta meg Mózes Andrással. A többi egyházkor (keresztúri, udvarhelyi, alsófehéri és kolozsdobokai) meglátogatása hosszú püspöksége alatt nem került sorra. Ez lehetett az oka annak, hogy a marosi egyházkor 1910-ben indítványozta, hogy püspöki vizsgálat az összes egyházközségekben legalább 10 évben egyszer tartassák. A főtanács a szervezeti törvényre való utalással, amely azt írja elő, hogy az egyházköröket és egyházközségeket „koronként személyesen meglátogatja“, további intézkedést nem tartott szükségesnek. Csupán élete utolsó éveiben, az imperiumváltozás után került sor megint az intenzív belmisszió sürgetése rendjén a püspöki látogatásokra, melyeket, felkérésére, helyette Boros főjegyző két ízben és két körben fáradhatatlan buzgósággal végzett el. A rendszeres egyházköri látogatások elmaradása után azonban sok helyen szentelt fel templomot, tornyot, vagy imaházat, sőt magánházat is, iktatott be lelkészt, leplezett le síremléket, ünnepelt és üdvözölt jubileumokon papokat, tartott vizsgálatokat egyes egyházközségekben, Budapesten és a Királyhágóntúli részekben. Püspöksége alatt következő papszentelések voltak: 1876- ban Árkoson, 1879-ben Székelykeresztúrt, 1883-ban Vargyason, 1887-ben Dicsőszentmártonban, 1891-ben Torockón, 1895-ben Bölönben, 1899-ben Székelykeresztúrt, 1903-ban Vargyason, 1907-ben Csókfalván, 1910-ben Kolozsvárt, 1915-ben Kolozsvárt, 1920-ban Kolozsvárt, 1924-ben Kolozsvárt és 1927-ben
