Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
16 gyengélkedése miatt — mondja feljegyzéseiben — a parlamentben, meglehet, nem marad nyoma életének, mert bizony a beteges ember csak félember. A harmadik ülésszak 1886 szept. !8-án nyilt meg. Ez időben tett lépéseket, hogy orvosoltassék az a sérelmünk, hogy iskoláink nem vétettek fel segélyezésre, holott folyamodásunkat még 1885-ben beadtuk s a közoktatásügyi miniszter a segélyezést kilátásba helyezte. Mikor Buzogányt nyugdíjazták, Trefortot arra kérte, hogy legalább egy fogalmazói állást biztosítson nekünk,decsak gyakornokit helyezett kilátásba. A következő képviselőválasztás alkalmával Bethlen Géza főispán rábeszélte, hogy ne lépjen fel Torockón, hanem hagyja a kerületet Huszárnak. Visszalépett. Atorockói kerületből való „kipolitizáltatása“ miatt Abrudbányával akarták kárpótolni, hol hárman kerültek szóba: ő, Boér Béla és Sigmond Ákos. A főispán felkereste s megkérdezte tőle, hogy a 9000 frt költséget vállalja-e. Erre kijelentette, hogy nem reflektál Abrudbányára. így ért véget 1887 május 27-én képviselősége. A tanárokhoz való viszonyát püspökké választásának előzményei nem kedvezően befolyásolták. Mint püspöknek az egyház kormányzásában legértékesebb és nélkülözhetetlen munkatársai és támogatói a tanárok voltak. Feljegyzéseiben mondja, hogy azért is nem tartotta magára r.ézve kívánatosnak a püspökséget, mert annak barátai éppen a tanárok között voltak a legkevesebben, akik az idősebb mellőzésével nem igen tudtak kibékülni. Tudta, hogy mint püspöknek leggyakoribb érintkezése velők lesz és igyekezett érdekeiket a méltányosság határai között támogatni. 1885-ben a főtanácson két tanár száláspénz-kérése keltett nagy vitát s hivott ki ellenszenves megjegyzéseket. Ferencz József indíttatva érzi magát védelmükre kelni. „Lehet ugyan kifogást tenni tanáraink ellen. En sem vagyok mindnyájokkal megelégedve. De másfelől látom s 9 évi püspökségem meggyőzött arról, hogy tisztelet kolozsvári konzisztorainknak, de itt a tanárok nélkül közigazgatásunk teljesen megszűnik, fennakad. Ezért védelembe kellett vennem a tanárokat, nem annyira az irántuk való barátsági érzelemtől, mint vallásközönségünk érdekeitől indíttatva. Valóban a mi embereink, úgy látszik, nem tudják eléggé felfogni és méltányolni azokat a szolgálatokat, melyeket tanáraink a köznek nemcsak a tanítás, de a közigazgatás körül tesznek“. Az 1885. évi főtanács egyházi törvényeink kodifikálását mondta ki s végrehajtását az E. K. T.-ra bízta. „Nó megválik, mondja feljegyzéseiben, mikor lesz ebből valami, ha ezt is nem a tanárok csinálják meg“. A tanárok fizetése az államsegélyre vonatkozó szerződés megkötése előtt sohasem volt kielégítő, még a mindennapi kenyeret is alig biztosította. Azért állandóan békétlenkedtek, zúgolódtak és követelőztek. Mikor az 1891. évi főtanács kimondta a keresztúri hatodik tanári szék szer-
