Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
17 vezését, a püspök erről elmélkedve attól fél, hogy maholnap nem kapnak tanárokat a csekély fizetésre. 1892-ben behozzák a tanárok korpótlékát, de csak a 20 éven felül szolgáltak részére. „Nagy haladásként“ könyveli el. Az 1894. évi főtanácsnak kényes tárgya volt az országos tanári nyugdíjintézetbe való belépés. Kényes volt a kérdés, mert a papság féltékeny volt azokért az előnyökért, melyeket a tanárok élveznek. Sikerült megoldani úgy, hogy a papság nem zúdult fel, mire nem kis mértékben befolyt az ő állásfoglalása s a papoknak a megnyugtatása, hogy most már minden erőnket a papi állomások és javadalom gyarapítására fordítjuk. A XX. században a tanároknak az a helyzete, melyet eddig az egyházi közigazgatás rendszerében elfoglaltak, némileg változott. Az eddigi közigazgatási, pénzügyi és tanügyi jegyzők helyét és teendőit a titkár veszi át. A tanárok száma is megszaporodik : 8-ról 12-re, majd 16-ra emelkedik. 1902 márciusában 4 tanár beiktatása alkalmával feljegyzi: vájjon meglesz-e bennük (2 átállott kath.) a ragaszkodás egyházunkhoz, ami nélkül bármily jeles tanárok legyenek, csak félnyereségünk. E kérdés lelkére nehezedik, mert úgy tetszik neki, hogy eredetileg unitárius születésű tanáraink is az újabb nemzedékből már kevésbé hordozzák szívükön az iskola ügye mellett az egyház közügyéit is. Külön célnak tekintik a főgimnáziumot. Pedig csak eszköz egyházunk fenntartására, mely nélkül egyházunk is megszűnt volna, vagy nem bírna azzal a jelentőséggel, mellyel bír. Még csak egy nyilatkozatát idézem. 1923 dec. 31-én feljegyzi, hogy az esti templomozáson kevesen voltak, a tanárnék közül csak egy. Ezek a mostani tanárnék, úgy látszik, ha istenfélők is, de nem nagyon buzgók. „A mostani tanárnék miatt be is zárhatnók a templomot“. Hála és meleg szeretet kapcsolta a kolozsvári eklézsiához. Ferencz József a kolozsvári első papságban kevés híján két évtizedig szolgált s életének legszebb emlékei kötik ez eklézsiához. Feljegyzéseiben nagy melegséggel emlékszik meg erről az időszakról, melynek az alapján a hívek, mint egészen kezdő embert, majdnem tenyerükön hordották s már hetekkel előre meghívták asztalukhoz. Ez időben a templombajárást a hívek nagyon szépen gyakorolták. Mindjárt püspöksége elején 1878 május 5-én az árkosi zsinaton adott programmjához híven vizsgálatot tartott a kolozsvári egyházközségben, ahol 1815 óta nem volt püspöki vizsgálat. A közgyűlést üdvözlő beszédében megmondja, miért. Ez az eklézsia egykor az egész vallásközönség kormányzására befolyt, annak úgyszólva konzisztóriumát képezte s ezért nem szorult folyton kézenfogva vezetésre. De a helyzet azóta megváltozott s nem akarja, hogy a törvényszerű püspöki vizsgálat teljesen elévüljön s a gyakor 2
