Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
1857. évi Főtanácson bejelentik a 132 000 ezüstforint megajánlását
inkban felettünk lebegett, és kérjük, hogy ezután se vonja meg tőlünk kegyelmét valamint derült pillanatainkban, úgy a megkísértések óráiban is. Ezen érzelmek kifejezése után az E. Főtanács a legforróbb köszönetét szavazna mindenekelőtt tisztelt és szeretett főgondnokunknak, Mlgs. Nagy Elek úrnak, aki valamint vallás közönségünk és tanintézeteink minden közügyei kormányzásában, úgy különösen ezen pénzügyi munkálatok elintézésében s végrehajtásában s evvel vallásközönségünk s tanintézeteink életkérdése megfejtésében azon mély belátást, azon jótékonyan szelíd tapintatot, azon szelíden munkáló erélyességet, azon éjjeli s nappali tűnődéssel járó rendkívüli fáradhatatlan munkásságot, azon vallásunk és iskoláink javáért önmegtagadást, önfeláldozást tanúsította, amely valamint hitrokonaink áldozatja, éppen úgy páratlan vallástörténetünk lapjain. Mihez képest maghatározza, hogy ezen megszavazott köszönet nyilváníttassék. Köszönetét szavaz szent eklézsiáinknak, belső embereinknek és egyes hitrokonainknak, a legforróbb köszönetét, akik vallásunknak e kedves áldozatot hozták, s meghatározza, hogy ezen köszöneté egy körlevélben esperességek útján köröztessék. Köszönetét szavaz, a legforróbb köszönetét, minden esperes és E. K. Tanácsi biztos afiainak, akik ezen pénzügyi munkálat végrehajtásában vallásunkhoz oly hő ragaszkodással munkáltak, s meghatározza, hogy ezen köszönetét mindenéknek írásban nyilváníttassék. Köszönetét szavaz jegyzőkönyvileg Pákei Lajos afiának ezen áldozat emlékkönyve elkészítéséért, s meghatározza, hogy az ennek elkészítése után begyűlt és még ezentúl is begyűlendő adakozások ezen emlékkönyvbe örök emlékül írassanak be, és bevégződésével annak másolatjai az esperességek útján köröztessenek s az esperesi levéltárakban megtartassanak.” Pálffy János Kazinczy Gáborhoz 1857. február 19-én Tarcsafalváról írt levelében olvassuk: „... kis hazánkba —, mely a kétségbeesésig feszíti meg erejét az adakozásokban nyilvánosan a Múzeumra, s kéz alatt a kálv. és unit iskolák felsegéllésére. A nagyon szegény, kis számú unitáriusok több mint 100 000 pengőt adakoztak az iskolák fenntartására —, 76
