Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

1857. évi Főtanácson bejelentik a 132 000 ezüstforint megajánlását

pedig el lehet mondani, hogy az egész státusban egy valóban vagyonos ember sincs.”41

Legyen szabad idejegyeznem a garasos alamizsna megváltásának egyik család- és iskolatörténeti szempontból fontos mozzanatát. A Főtanácson előterjesztik id. Fekete Pál jelentését, mely szerint folyó évi november hó 1-ig a státus pénztárába befizet 400 ezüstfrtot a garasos alamizsna megváltására, s jelenti, hogy a temetőben egy 112 négyszögöl területű helyet családi temetkezési helyül megvásárolván, abból egy részt családja számára fenntart, s a többit átadja státusunk kebeléből időnként kihaló tanáraink, papjaink és tanulóink számára temetkezési helyül. A Főtanács köszönettel fogadta az ajánlatot, s ezt írásban is nyilvánította. Köszöneté élőszóval való tolmácsolására saját házánál kiküldötte Farkas György, Koronka Antal és Derzsi István tagokat, akik küldetésükben eljárván, jelentették, hogy adományozó a Főtanács köszönetét megillető lelkesedés kifejezésével fogadta.

Ez egyházmentő áldozatkészséghez hasonló híveinknek az a dicséretre méltó magatartása, melyet a román megszállás alatt tanúsítottak. Mikor az egyház és egyházközségek a kisajátítás rendjén vagyonuk jórészét elveszítették, a hívekben az áldozatkészség nagymértékben felébredt, s a kegyes adományok értéke évről évre növekedett a világháború után. Az 1919 utáni nagy áldozatkészség annak a nagy harcnak tulajdonítható, melyet az egyház más erdélyi egyházakkal együtt iskolái megmentéséért vívott. 1926 után az áldozatkészség hanyatlani kezd, de aztán megint fellendül, mikor 1933-tól kezdve megindul a hívek áttérítése a román egyházakba. Mikor az egyház külső támadások ellen védekezett és igazsága mellett bátran kiállott, a hívek azt mindig egyházuk iránt való nagyobb ragaszkodással és áldozatkészséggel viszonozták. A homoródalmási és vargyasi áttérítések erőszakolását a hívek azzal viszonozták, hogy még jobban ragaszkodtak egyházukhoz és papjukhoz, és megerősödtek áldozatkészségükben. 1933-ban 1 138 718 lejt adományoztak egyházi célokra, a következő évben már 1 654 724 lejt.

41 Pálffy Jánosnak Kazinczy Gáborhoz írott levele. In: Erdélyi Múzeum 1943. 2. füzet. 331.

77