Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

1857. évi Főtanácson bejelentik a 132 000 ezüstforint megajánlását

és alakult meg a Főtanács, melynek 5. jegyzőkönyvi pontja alatt ezeket olvassuk: Az 1856 augusztusában tartott Főtanács 12. Jkv. sz. a. határozata következtében pénztárunk gyarapítására tett kötelezvények eklézsiáinktól, belső embereinktől és egyes hitrokonainktól legnagyobb részt már beküldetvén, s ezeket Pákei Lajos főiskolánk egyik gondnoka betűrendes lajstromba szedvén és emlékkönyvbe iktatván, a főgondnok az emlékkönyvet bemutatja, s előterjeszti, hogy az eklézsiák 78 000, egyes hitrokonok 54 000, összesen 132 000 ezüst- forintot ajánlottak. Az ajándékozások még folynak. „Meleg szavakban fejezi ki azon határtalan örömét, hogy hitrokonaink ezen összeg biztosításával szent vallásunkhoz s tanintézeteinkhez buzgó ragaszkodásukat oly fényesen s egyházi történeteink lapjain példádan áldozatkészséggel tanúsították, miszerint bátran kimondhatja, hogy igenis elég erősek vagyunk a magunk fenntartására.” Ajánlja, hogy eklézsiáinknak, belső embereinknek, egyes hitrokonainknak a Főtanács nyilvánítsa köszönetét az esperesek útján köröztetetendő köriratban, valamint azon Egyházi Képviselő Tanács-i biztosoknak is, akik e munkálatok végrehajtásában teljes áldozatkészséggel jártak el. A végzést szó szerint idézem: „Ezen előterjesztés és annak rendén felmutatott kedves áldozat öröm, bizalom és minden hitrokonaink iránti testvéri szeretet érzéseit költé fel az E. Főtanács minden jelenvolt tagjai keblében, mert általa megmentve látja lelki szabadságunk s függetlenségünk alapját, szent vallásunkat, megmentve látja művelődésünk műhelyeit, tanintézeteinket, melyekhez oly melegen, oly hőn, oly szívvérünkkel ragaszkodunk s ragaszkodnunk kell.

Légyen tehát e nap, az 1857. évi június 7. napja közöttünk az öröm, bizalom és kölcsönös testvéri szeretet megújításának nagy napja. Tartsa meg azt mindenki emlékében, beszélje el annak történetét gyermekeinek és unokáinak, hogy valamint mostan egy szív, egy lélek, egy akarat lelkesített mindnyájunkat vallásunk közjava iránt, úgy utódaink is azt tőlünk szent és sérthetetlen hagyománykép átörököljék s mindvégig állhatatosan megőrizzék az idők és körülmények minden változásai között.

És légyen e nap, az 1857. év június 7. napja, a hálaadás szent napja, melyről magunk és utódaink megemlékezvén, emlékezzünk meg hálaadó imánkban teremtőnkről mennyei édes Atyánkról, Istenünkről, akinek gondviselése valamint örömeinkben, úgy minden borús napja-75