Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

1857. évi Főtanácson bejelentik a 132 000 ezüstforint megajánlását

matűz, az mindenfelé mondhatni eredményesen működik”. Megírja, hogy kik adtak nagyobb összegeket, s hogy az egyes hitrokonok adakozása az 50 000 pengő forintot megközelíti, ezenkívül lesznek az eklézsiák és belső emberek. Minden gyűjtő bizottmányhoz felszólítást intézett. „Nem hágy el az Isten!” Koncz Jánost is megtalálta, hogy alapítványát engedje át e célra, de nem engedte, mert ő szegény ifjaknak akar stipendiumot, s hozzáteszi: „Hiszen az is jó és idves dolog!” Második levelében már úgy gondolja, hogy a pénz 120 000—130 000 körül lesz. „Hála Istennek, ez oly szép eredmény, mit az ember nem is mert volna eddig remélni is ...” „Az angolokra nézve is lesznek némi nemű cantus lépések téve, de erről máskor bővebben ...” „Nem képzelheti, mennyit sürgök-forgok, firkálok ez ügyben, de meg leszek nyugodva, ha jó lesz az eredmény.” Konczot sehogy sem bírta rávenni, hogy alapítványát e célra átengedje, pedig folytonosan levelez vele. Omnem molior lapidem*. Még eddig csak Iszlai László és Gálfi József „vívták ki magoknak azon dicsőséget, miszerint a kérdésben forgó szent célra semmivel sem akarnak járulni. De azért csak meg nem buknak az ők kedvekért. Jó az Isten és nem hágy el!” Nagy Elek nem mondja, de mi megállapít-hatjuk azt is, hogy Koncz Jánoshoz Mikó Lőrincz személyében még követet is

küldtek, hogy alapítványát e célra engedje át Derzsi mondja36 róla, hogy

■

Károly-Fehérváron [azaz Gyulafehérváron] a vár 21. kasza-matájában, ahol a szabadságharc után két évig ült, kereste fel Mikó, mint az Egyházi Képviselő Tanács küldötte, arra kérvén, hogy engedje meg a tanuló ifjúság segélyezésére tett alapítványának a kormány által erejét sokszorosan feljülhaladó költekezésre, iskolai beruházásokra szo-rított vallásközönség közszükségei fedezésére leendő fordítását, habár csak részben is, míg a nagy szükségen adakozás útján segítve lesz, mit ő különben is el lévén keseredve, kereken megtagadott. Péterfi Lajos közli 1856. április 19-i leveléből: „Károly-Fehérváti [azaz gyulafehérvári] fogságom alatt a kolozsvári Domesticum Consistorium Deputatiót

Minden követ megmozgatni

36 Derzsi József: Nagy-Solymosi Koncz János élete és alapítványai. In: KerMagv. 1873.

(8. évf.) 255.

72