Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

1857. évi Főtanácson bejelentik a 132 000 ezüstforint megajánlását

küldött a nyakamra a végre, hogy kicsiny fundadomból egy professori fizetésre szakasztanék ki 8000 pengő Rfrtot; mely kívánságra válaszomat negative tettem meg, nem kívánván semmivé tenni fundatiomat - Által láttam én statusunk szegénységét, de röviden: Én egyedül nem vagyok unitárius status.”37

Én e két érdekes levelet még két adattal pótolom. 1856. november 19-én így ír Koronka keresztúri igazgatóhoz: „Ha Statusunk állapotját s az elhalaszthatatlan téendők fontosságát úgy fogják fel és oly lelkesen pártolandják mindenütt, mint Kolozsvárt és környékén, úgy bizonnyal tervünk, a jelen körülmények között, a lehető legjobban sikerülend. Itten ugyanis az adakozások összege 15 ezer pengő frt körül jár. Érzékenyülve látja az ember, hogy egyszerű polgárok is mily lelkesen járulnak közre és egész buzgósággal, készséggel 100—200, sőt 300 és 400 pfrtokat írnak alá. Az ide künlakó egyes hitrokonok adakozása a 20—25 ezer pfrtot ütni fogja. Bár egész vallás közönségünk kebelében az egyesek adakozása 50 ezer pfrtra felmehetne, mert akkor ezzel s az ekklézsiák és belső emberek által közreadandó összegekkel a szükséget jelenleg pótolhatnók. Ez esetben akként lehetne intézkedni, hogy Keresztúron is még 3 professorság állíttassék. Én részemről mindent megteendek, mi csak gyenge erőmtől kitelik, hogy tervünk sikerülhessen; zörgetek, kántálok, koldulok mindenfelé. Több két hónapjánál, hogy minden időmet kirekesztőleg Statusom ügyének szentelem, s hű napszámosként dolgozom. Főconsistoriumunknak, pénzügyünk tárgyában keletkezett határozata nyomán, oly óriási expeditio történt, melyhez hasonló, mióta Státusunk fennáll, nem volt. ... de már Isten segedelmével megtörtént, s buzgón könyörgök a mindenható Szent Úr Istennek, hogy ekklézsiáinkat, belső embereinket, egyes hitrokonainkat szent leikével buzdítsa és világosítsa fel, és Istenes szent törekvésünket a kívánt jó sikerrel áldja meg.

Elengedheteden kötelességünk eleink által oly sok küzdések s viszontagságok között alapított tanítóintézeteinket fenntartani s a jobb jövőnek megmenteni. De ez csak áldozatok, csak tetemes pénz összeg biztosítása által lehető. Azonban ha lelkesen akarjuk, fenn tudjuk ma-37 Péterfi Lajos: Nagy-Solymosi Koncz János élete. In: KerMagv. 1888. (23. évf.) 268.

73