Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Garasos alamizsna
Csak nyilvános jogú iskolák tanulói élhetnek a besorolás alóli kivétel kedvezményével. A nyilvánossági jog megszerzése csak úgy történhetik, ha Kolozsvárt, Tordán és Keresztúrt legalább 1—1 rendes tanári állomás felállíttatik, s ottani papjaink rendes tanároknak alkalmaztatnak. A Főtanács meghatározta — s ez megszaporodott szükségeink harmadik és igen fontos oka —, hogy a bölcsészeti tanfolyam után legyen egy kétéves teológiai tanfolyam; ez azonban pénz hiánya miatt nem léphetett életbe, „de miután a bölcsészeti tanfolyamba beosztva volt a teológiai tanok, a kormány iskolákat szabályozó rendelete által onnan ki vannak szorítva”, kénytelenek vagyunk a határozatot életbe léptetni, „különben ifjaink a tanodái tanfolyamba csak a hittan elemeiből vehetvén oktatást, eklézsiáink kellőleg kiképzett belső embereket nem kaphatnak, s ez vallásunk lehanyatlását húzná maga után. Szükséges a pénztárnokság és a pénztári jegyzőség, s ezzel összekötve a számvevő biztossági tollvivőség felállítása. Míg a kormányszék itt volt, ott levő hitrokonaink csekély jutalomért vállalkoztak erre, de most hitrokonaink szétszóródtak, s a mostani fizetésért senki sem vállalja azt. És végül mindhárom iskolánk épületei tetemes igazítást kívánnak.” Ezután következik egy történelmi visszapillantás iskoláink múltbeli fenntartási módjaira. Az ún. kollekta, vagyis gyűjtés fennállott a legrégibb időktől fogva 1717 előtt is, s ebből fedezték az iskolák szükségeit. 1717-ben vagyonúnkat elvesztvén, az 1724. évi árkosi zsinaton két rendbéli kollektát állítottak fel, egyiket a közalap, másikat a mindennapi szükségek fedezésére. A kollekta a szükségek fedezésére nem lévén elég, az 1777. évi kolozsvári Főtanács megint intézkedett: minden eklézsia a maga jövedelmének harmadát, készpénz interesének quartalitását, [azaz negyedrészét] erre kell, hogy adja, minden hónap első vasárnapján, s ünnepnapokon a gyűjtés felét. így nemcsak a mindennapi szükségek fedeztettek, hanem állandó alapul is szép összeg gyűlt, mihez járult a Maróthi István és Suki László alapítvány. De a szükségek folyvást növekedvén, 1811- ben a Főtanács új kollektázást rendelt. Kiküldötte Körmöczi Jánost és Szász Mózest gyűjtésre, ami 17 808 mfr-tot eredményezett, de azt a nemsokára bekövetkezett devalváció úgy leapasztotta, hogy megint előállott a kollektálás szüksége. Az 1829. évi Főtanács kiküldte Fűzit, 66
