Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Garasos alamizsna
Molnost és Székely Miklóst, kik 23 821 mfr-tot gyűjtöttek. Az 1841. évi köröndi zsinat az ötéves kötelezvényeket bocsátotta ki. „Ezen példák követésére igen sok és fontos okok hívnak minket is.” Majdnem mind szegények vagyunk, ha gyermekeinket más iskolákba kell küldenünk, ott több a fizetni való, s nem részesülnek javadalmakban. „Es amellett van vallásközönségünk s nevelőintézetünk szerkezetében valami kimagyarázhatadan, csak a saját körülményeinkből keletkezhető, csakis általunk és saját iskoláinkban ezutánra is megóvható szellem, amely gyermekeinkbe a fennhéjázás helyett szerény és igénytelen megtartóztatást, a fényűzés helyett takarékosságot, a követelés helyett munkát állni tudást, a képzelgés helyett életrevalóságot önt.” Most van ideje, hogy a belső emberi pályát kivéve kevés kilátásaink lehetvén, a kereskedés, ipar és technika mezején boldogulhassanak ifjaink, mint igénytelen munkás és takarékos emberek. Ez a lélek és meggyőződés vezette a Főtanácsot határozata meghozatalánál. Minden lélek adjon évenként egy ezüst garast, de vagyonához és buzgóságához képest többet is adhat, a „tehetetlenek” helyett az eklézsiák adjanak közalapjaikból. Ezt csekélységéért még a napszámos is megadhatja. Az adakozás e módja a lehető legnagyobb állandóságot ígéri. A tőke mi magunk lévén, nem érheti sem devalváció, sem egyéb veszedelem. Ha majd úgy fordul sorsunk, az alamizsnálkodást megszüntethetjük, s nem hagyunk terhet utódainkon. Ezután következnek az esperesek és felügyelő gondnokok részére gyakorlati utasítások a végrehajtásra, hogy ez év december végére a lélekszám szerinti pénzmennyiség a pénztárba kerüljön be. Az 1854. évi januári Főtanács kimondja (24. Jkv. sz. a.): minden biztosítás nélküli tőke törvényesen biztosíttassák, a fizetetlen kamatok törvény útján is felhajtassanak; az évi rendszeresített kiadások fedezeti hiánya az alamizsnából pótoltassék. Hogy melyek a további szükségek, s azok mily móddal és mértékben fedeztessenek az alamizsnából, erre terv és javaslatkészítésére kiküldik Gálfalvi Imrét, Nagy Eleket és Fejér Mártont. Ugyanekkor szóba kerülvén az ürességben levő tanári állomások betöltése, meghatározzák, hogy Brassait szólítsák fel (25. Jkv. sz. a.) tanári hivatala folytatására, s hogy a két kolozsvári pap egyszersmind 67
