Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
A németnak a tanítás nyelvéül való erőszakolása
merve, a kor igényeinek mindig megfeleltek, „minek legfényesebb bizonysága az, hogy azon rendszer, melyet a közoktatási miniszter az 1849-ben megjelent Organisations Entwurf által létesíteni rendelt, nálunk már egy 1849-ben hozott zsinati főtanácsi végzés által a más magyar ajkú tanodákat megelőzően, bárha nem is a mostani kifejlettségében életbe léptettetett, miről oktatásügyi miniszteri biztos Heufler Lajos úr is még 1850-ben méltánylólag meggyőződött. Vallásközönségünk tagjai magyar ajkúak, tanodáinkban a tannyelv magyar, s tekintve az oktatás célját, más természetesen nem is lehet. Az Entwurf szerint is az oktatás nyelvét meghatározni azok joga, akik a tanintézetet fenntartják. A tanároknak nem volt feltételül szabva, hogy a tantárgyakat német nyelven tanítsák. Különben is erős meggyőződésünk, mint az Entwurf is mondja, hogy az oktatás sikerrel csak az anyai nyelven történhedk. Tanodáink egyszersmind vallásunk belszerkezetével a legszorosabban összeforrt teológiai intézetek is, hol az algimnáziumi tanítók papi jelöltekből tétetnek, minek következménye, hogy a papok kiképzett tanítókká formáltatnak, s így a népnevelés ügye célszerűen mozdíttadk elő, minek elég bizonysága az, hogy nincs eklézsiánk, hol gyengébb vagy jobb karban vallásunkhoz tartozó oskolák ne léteznének. Tanodáinkban taníttatott ugyan régebb is a német nyelv, de terjedtebben csak 1850—51 óta, s nem kötelezően, hanem akik önként ajánlkoztak, hisz 1852—53 előtt ez nem volt feltétele az egyetemre menésnek. Ez most van először kimondva. Tanárainkat sem lehet jogunk rászorítanunk, hogy német nyelven oktassanak, másfelől szűk jövedelmeink miatt nincs módunk oly tanár beállítására. Ifjaink közül kevés megy a jogtudomány hallgatására, hanem inkább egyházi pályára s gazdaságira. Az elmúlt 3 évben sokan tettek érettségi vizsgálatot, de csak 2 ment az egyetemre. Ez után ki lehetne mondani, hogy aki egyetemre megy, a német nyelvből külön vizsgálatot tegyen, de 1—2 ifjúért igen nagy volna az áldozat, hogy miattuk a többi tanulhatása meggátoltassék. A rendelet 5. pontjának keresztülvitele nem volna egyéb, mint nyilvános jogú tanodáinktól ezen jognak per indirectum elvonása. Ami a 4. pontot illeti, igen szegények vagyunk, s nincs módunk rá, hogy német fordítót tartsunk. A kormánynak van bőséges módja, hogy a magyar nyelvű iratokat megérthesse.” 51
