Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
A németnak a tanítás nyelvéül való erőszakolása
E feliratot másolatban leküldték a tordai és keres2túri igazgatóságnak, s megrendelik, hogy ha e tárgyban valahonnan felszólítást kapnának, azonnal jelentsék az Egyházi Képviselő Tanácsnak, és ennek előleges tudta nélkül sehová se tegyenek semmi nyilatkozatot. A helytartóság 1854. július 1-én (EKT 232. Jkv. sz. a.) közli, hogy a minisztérium a német nyelv, mint tanítási nyelv használata tárgyában felterjesztett kérelmükre tagadó választ adott. A helytartóság 1855 januárjában újból rendeletet küld a német tanítási nyelv ügyében, melyre az Egyházi Képviselő Tanács a következendőkben tette meg nyilatkozatát. A kérdést a Magyar Futár is tárgyalja, s következő képpen fejű ki álláspontját: „A magyarnak egyeden egy kincse maradott hajótöréseiből, melyet mindenek felett becsül és félt ti. nemzeti nyelve. Minél inkább belátja és elismeri a német irodalom felsőbbségét és roppant terjedelmét, annál inkább fél a magáénak a nagy tengerbe merülésétől. Más is aggódva szemlék miként lepik el az országot német hírlapok, és szorítják ki a magyarokat. ... Aztán két nyelven jól tanítani csaknem lehetetlen, ez igen kevésnek adatott. ... De felesleges is e rendszabály, midőn a behozott közigazgatási nyelv által úgy is kényszerítve van mindenki a német nyelv megtanulására. A germanizáció erőszakos végrehajtásának tekintené mindenki és hogy mennyire irtózik ettől nemzetünk, azt nemcsak az erdélyi és magyarországi protestáns egyházi gyülekezetek és magyar tanodái elöljáróságok felterjesztései mutatják, hanem a német és szláv népesség közepette székelő pozsonyi császári tanoda is, mely még mindeddig állhatatosan vonakodott a német nyelvet fogadni el az oktatás eszközéül.” A helytartóság 1857. február 3-án elrendeli, hogy legalább egy tantárgynak a jövő iskolai év kezdetétől okvetlenül német nyelven kell előadódni. Az igazgatóság véleménye ez: „1. a rendelet életbelépése legsúlyosabb veszteséget idézne elő nemcsak tudományos tekintetében és iskoláink céljára, hanem vallásunkra nézve is; 2. ellenkezik a lélek és neveléstan minden józan elveivel; 3. ellenkezik vallásos szerkezetünkkel, iskoláink és fenntartásukra tett alapítványaink természetével; 4. az Entwurf 17. paragrafusával, megírandó a helytartó tanácsnak, hogy isko-52
