Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus

X. FEJEZET.

Blandrata és Dávid Ferenc. Az ú- n. „tiszta“ unitárizmus.

Külön fejezetben kell foglalkoznunk Blandrata szerepével Dávid Ferenc tragédiájában különböző okokból. Egyik ok az, hogy maga Jakab Elek is három ízben három különböző művében foglalkozott a kérdéssel: A másik az, hogy elfoglalt álláspontjára nézve a történetírók még a mai napig sem jutottak egybehangzó véleményre. Jakab Elek s utána Kanyaró elítélik Socinus Faustus kémkedését s Blandrata árulását. Pokoly, Borbély s legutóbb Wilbur nem követik őket ezen a téren s inkább Deák Farkas álláspontját foglalják el. E tárgyhoz szervesen kapcsolódik az ú. n. „tiszta“ unitárizmus kérdése, melyet Pokoly gúnyolódó támadásával szemben nálunk Kanyaró, Borbély és Iván László fejtettek ki.

Jakab Elek előtt már Szilágyi Sándor is foglalkozott Blandrata és Socinus Faustus szerepével Dávid Ferenc tragédiája előidézésében (Erdély irodalomtörténeie. Budapesti Szemle III. 1858, 140—190. 1.), mindkettő szerepét határozottan elítélvén. „Blandrata Kristóf alatt mindent elkövetett Dávid megbuktatására „felbomolván vele előbbi barátsága s maga is megrettenvén tanításán ama férfiúnak, ki nem tekintve a változott viszonyokat s talán a fejedelmi ház közönyösségében bízván, újításaiban határt nem ismert és nyilvánosan kezdé hirdetni, hogy imádságban sem kell Jézushoz folyamodni. Az orvos Lengyelhonból Faustus Socinust saját költségén elhozatta, mint kémet mellé rendelte, hogy ő fejérvári cimboráját pontosan tudósítsa gazdája újításairól.“

Jakab Elek először Dávid Ferenc életrajza írása közben, 1877-ben, foglalkozott Blandratával, midőn élete és jelleme