Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
13t ismeretéhez közölt adatok alapján (1. K. M. 1877.) eljárását Dávid Ferenccel szemben határozottan kárhoztatta. Másodszor Dávid Ferenc életrajzában állította be Blandrata szerepét úgy, hogy az a Deák Farkas ismertetett bírálatát váltotta ki. Végül Enyedi György élete (K. M. 1890.) c. tanulmányában Socinus Faustus christológiai elvei elemzése révén fejtegeti a tiszta unitárizmus történelmi kifejlődését. Blandrata élet- és jellemrajzához közölt adatok alapján 1 Blandrata azon eljárását, melyet korábbi elv- és pályatársával, sőt benső barátjával, Dávid Ferenccel szemben, utolsó éveiben s kivált 1579. évi elítéltetésekor követett, határozottan kárhoztatja. Nagyfontosságúnak és komoly figyelemreméltónak tartja az unitáriusok között létező kedvezőtlen véleményt és ellenszenvet, melynek — meg van győződve — mély vallásos, lélektani és történeti alapjának kell lenni. Blandrata öt erdélyi fejedelem személyes és országos ügyeiben bírt nagy befolyással: Izabella királyné, János Zsigmond, Báthori István, Kristóf és Zsigmond. Természete volt a sima udvariasság. Céljainak, hitújítási hajlamainak az udvari élet felelt meg. Fontos mozzanat sokat hányódása. Kalandor, de az elvek és szabad eszmék kalandora. Figyelmet érdemlő mozzanat az ő orvosi hivatása. A meggyógyított beteg és orvos között belső rokonszenv fejlődik, melyet nem egykönnyen szüntetnek meg. Ez az oka, hogy sem Blandrata a fejedelmi udvart vallási nézetkülönbség miatt el nem hagyta, sem a fejedelmek őt azért el nem távolították. Bajos volt helyét mással pótolni. Hogy e viszonyt fenntarthassák, hoztak-e elvi áldozatot Blandrata, az unitárius, és a vakbuzgó katolikus fejedelmek? — teszi fel Jakab Elek a kérdést. A fejedelmek látták, hogy a reformáció áramlását nem lehet feltartóztatni, legfeljebb mérsékelni s ezért hivatalokkal, birtokok adományozásával fogták meg az ingadozókat. A régi tanácsosok helyett máról-holnapra újakat bevinni lehetetlen volt. Tehát tűrniök kellett egymásnak, tágítani vallásos elveik merevségén, hogy megférhessenek együtt s természetes, hogy az alattvalóknak többet kellett engedniük s alkalmazkodniok. Blandratának, mint a fejedelmi udvar jótéteményeit élvező gyengébb félnek „pusztán unitárius érzületén és nézetei merevségén változtatva, az udvarhoz simulni és sokban engedve, sőt olykor tán nem kellemes 1 Néhány adat Blandrata Gy. élete és jelleme ismeretéhez. K. M. 1877. 9*
