Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek

datlan és eszélytelen politika következtében elárvultak, elsatnyultak. Halaszthatatlannak látja, hogy a székelység érdekében kormányzási és társulási úton történjék valami. A Székelyföld a rajta élő néptömeget úgy, mint az idő és szükségei kívánják, többé eltartani nem tudja. A magyar faj a magyar síkságon nem gyarapodik. Tömérdek puszta hever miveletlenül. A teendő önként kínálkozik: a kivándorlás meggátlása, a magyar puszta népességének szaporítása a székelyek vándorlásának odairányításával.

A kitelepítést sokan félreértették. Ezen nem azt érti, hogy a Székelyföldet népétől megfosszuk, hiszen „a Kárpátok keleti véggyűrüzetének smaragd- és gyémántköve, fődísze a székely, hanem azt, hogy a szaporodási többletnek a kormány erélyes politikával nyisson természetes kivonulási utat és csatornát nyugat felé. Azt szeretné, hogy ne kellene az ilyeneket hírlapokban tárgyalni, hanem a kormány találná meg praktikus útját-módját és súgná meg neki államférfim bölcsesége a védelem módjait, hogy a kézimunkás és földmíves ne keletre, hanem nyugat felé igyekezzék életfenntartása eszközeit becsületes munkával megkeresni.1

Mikor látták a Budapesten élő székelyek, hogy a székely kérdés megoldása nem halad előre, egy székely mivelődési és közgazdasági egylet létesítését vették tervbe.2 Jakab Elek maga is tagja, munkásságában résztvesz, hogy a gyarapodás legyen a székelyeké, azé a népé, „mely az erdélyi magyarságnak életadó lelke, a magyar államnak ott keleten szegeletbástyája s székei megannyi fundamentumköve és megvíhatlan citadellája.“ Nem politikát csinálnak. Céljuk a székelységnek hazánkban benntartása, ki nem vándorlása, mivelődése s vagyoni gyarapodása útjait, módjait, alkalmait és eszközeit keresni. Mert látják ama derék nép elő nem haladását, itt-ott jóléte hanyatlását, a birtok eladósodását, a régi életmódhoz s gazdasági rendszerhez ragaszkodást és a meg nem szűnő kivándorlást. Más népek haladnak, vasútainkon rohannak be az idegen ipari és kereskedelmi cikkek, az idegen kultúra és szellem elsodró árja, leszorítva minket minden térről, kivéve

1 Néhány szó két székely ügyben. A Hon. 1873. 172. sz. — Székely kérdés. Erdély. 1875. 33. sz.

a A székely mivelődési és közgazdasági egylet és még valami. Erdély. 1874, 52. sz. Magyar Po'gér. 1875. 231. sz.