Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek
97 csaknem az utolsó falatját népünknek. Magyarországgal meg kell értetnünk a székelység erdélyi fontos misszióját. Ezért agitál, hogy minél többen álljanak be az egyletbe s alakítsanak kitelepítési társulatot. Különösnek látszhatik — folytatja tovább — egy egylet távol a néptől, ő természetesnek és igen gyakorlatinak tartja. Mert .az itt lakó székelyek együttérzése távoli testvéreikkel példányszerű, érdeklődnek sorsuk iránt, vágynának segíteni rajtuk, nem tudnak elszakadni évezredes törzsüktől, csak félig élnek a zajos fővárosban, fele nemesb lényüknek ott mereng és él a bükkök árnyi közt s a zúgó fenyvesek festőileg szép, ábrándosán vonzó honában.“ Viszont ha képviselő szól székely ügyben, ambícióval, vagy partikulárizmussal vádolják. Aztán mióta felköltözött a fővárosba, kedvetlen tapasztalatai is vannak.3 Úgy tetszik neki, „mintha az erdélyi némi idegenséggel találkoznék a fővárosban. A parlamentben, a hivatalok irodáiban, még a társas életben is mintha külön válnának s inkább egymásra lennének utalva: életuntak, vágynak vissza és aránylag sokan halnak el.“ Ez azt jelenti, hogy a szellemi és erkölcsi összeolvadás fennakadt, vagy megszűnt. Ez pedig, akár az anyaország, akár az erdélyiek hibája, orvoslást követel. Elsőség követelés, felsőbbség kívánás, maradjon végképen távol túlról és innenről. Teljes egyenjogúság, egyforma mérték — ez legyen az uralkodó elv. „A társadalmi, erkölcsi és érdekbeli összetartás nélkül egyesülésünk nem lesz valódi s nem hozza meg a hozzákötött remények és hasznok gyü‘ mölcseit.“ A 80-as években mind élénkebben és gyakrabban sürgették a bukovinai csángók visszatelepítését. Jakab Elek történelmi adalékot nyújt a kérdéshez.4 A 18. század közepén, 1762-ben, Bruckenthal ajánlatára az apadó szászok s különösen a férfiak számának gyarapítására a porosz-osztrák háborúban elfogott sok ezer német hadifoglyot telepítettek a szászok közé. „Bukovinában züllenek véreink — mondja — itt benn erősítsük sorainkat. Pusztít, apaszt difteritisz, kolera, háború, ez úton pótolva lenne a hiány. Szívesen jönnének. Miért nem nyúlnak az eszközhöz, mely önként kínálkozik? Hát nekünk nem oly drága magyar testvérünk, mint a szásznak a német ? Mi bűvölt meg minket, 3 Az erdélyiek a fővárosban. Magyar Polgár. 1875. 235. sz. 4 Adalék a telepítés kérdéséhez. Századok. 1882. 812—835. 1. 7
