Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
II. fejezet: Nemzetébresztő munkássága az abszolutizmus alatt
53 állott a kutatók rendelkezésére. Összegyűjtöttek és kiadtak három kötetet. A Történelmi Adatokkal kapcsolatban mondja Jakab Elek Toldy és Kazinczy Gáborról írt tanulmányában : „Jól emlékszem, mikor egy alkalommal, 1852 telén, bejött hozzám gróf Mikó azon oldalszobába, mely nemrégen ípja gróf Rhédei Ádá m lakszobája s most nehány éven át az én lakásom volt. Egy füzetet tartott kezében s a kályha mellett, hol én állottam, szokott fesztelenségében velem szemben szintén megállva, komoly szavakkal így szólott: Hallgasson ide, édes Jakab. Egy ügyes magyar vállalat devis-ét olvasom fel, aminél én okosabbat s a mostani időkre nekünk valóbbat nem olvastam. Valóságos Széchenyi-elv: Peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit. S átadá Toldy Múzeumának egyik füzetét. Ezt kellene minden magyar embernek medaillonban magával hordozni... Ha szándékunk megvalósul, t. i. a Történelmi Adatok megindítása — mi is ez elvet fogjuk követni. Úgyis lett. A vállalat két év múlva megindult. A gróf előszavában ezt tűzte ki maga és honfitársai vezérelvéül." Ez az örvendetes fordulata a dolgoknak a helyzetet és kedélyek állapotát is megváltoztatta. A Múzeum-Egyesület megalapításával a nemzet önbizalma visszatért, a szétszórt erők gyülekezni, érintkezni kezdettek e központ körül s ez az oka, hogy az Adatok IV. kötetét az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki könyv- és kézirattára őrének Szabó Károlynak szerkesztésében. Ebben a kötetben jelent meg (157—218. 1.) Segesvári Bálint krónikája 1606—1654, Jakab Elek igen értékes ismertetésével és jegyzeteivel. Elmondja, hogy a krónika hogy került az unitárius kollégium könyvtárába. írója kolozsvári szászeredetű polgár és unitárius. A reformáció kezdetén Kolozsvár lakói, a többségben levő szászok és a magyarok, nagyobbára lutheránussá s később unitáriussá lettek. Később egy részök ismét visszatért korábbi vallásukra, de nemzeti tekintetben átalakultak s nevüket is megmagyarosították. Segesvári polgári sorsát s unitárius voltát mutatja azok érdekei iránt való élénk rokonszenve s a nemességre és más vallásuakra tett több észrevétele, sőt itt-ott néha szenvedélyes kitörései. Az egész tárgyalt korszakról, mint szemtanú beszél. Történeti értéke abban van, hogy Kolozsvárra, mint szülővárosára vonatkozólag számos eddig ismert történeti adatot megigazít, nem egy utca, vagy határrész nevét csak általa tudjuk megállapítani. „A kolozsvári unitárius egyház-