Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
II. fejezet: Nemzetébresztő munkássága az abszolutizmus alatt
51 hogy felváltva tartsanak német és magyar előadásokat. De úgy sem ment s a német társulatnak a 3 évi bérlet letelte előtt távoznia kellett. 1852-ben 3 évre átadták Kazinczi János igazgatónak és Szabó József rendezőnek, de ezek is idő előtt léptek vissza. így tengett-pangott a színház ügye. 1854. elején (III. 10.) írja Jakab Elek Kolozsvárról gróf Mikónak, hogy a színház ügyét csak megjelenése által lehetne elintézni. „Én más expedienst nem látok. Fejetlen lábság van itt, olyan, hogy csak az ármánynak van haszna benne. És senki sem tudja s ha igen, nem akarja, hogyan kellenék a hínárból kivergődni.“ Schwarzenberg herceg polgári és katonai parancsnok végre e sok tétova tapogatózás után Mikót nevezte ki a színházi választmány elnökévé, Mikó 1854 ápr. 5-re összehívta a színházi országos választmányt, megállapították a programot s ez időtől a színház a nemzet védelme alá helyeztetett. A nemzetet adakozásra akarta felszólítani. Erre engedély kellett. Az engedélykérés sorsát Jakab Elek előadása alapján (A kolozsvár nemzeti színház és Schwarzenberg Károly herceg. Ország Világ 1880. 418 1) mint jellemző apróságot röviden elbeszélem. A gróf rendelkezett neki, hogy a felhívást csinálja meg, de okosan, politika és izgatás ne legyen benne. A szöveget elkészítette, Mikó átvizsgálta, törölt, változtatott s e szöveget néhány bizalmas emberével — Gyulai, Kriza, Finály Henrik — újból átnézték. Ekkor a gróf átadta Jakab Eleknek, hogy vigye el a herceghez s kérje helybehagyását. Elvitte, olvasni kezdték a herceg titkárával a felhívás tervezetet. A herceg keveset értett magyarul, a titkára sem sokkal többet. Ahol a haza és nemzet szók előfordultak, törültette. Végül megunta a sok törlést, rájuk bízta a szövegezést azzal az utasítással, hogy töröljék, ami ingerel és kompromittál. Egy oldalszobában megcsinálták, a herceg megadta az engedélyt szóval, írásba nem téve semmit, sem a lapokban közlésre fel nem hatalmazva. A felhívások kimentek. Egy év múlva a színháznak 80.000 irtot meghaladó állandó tőkéje volt. A színház történetét 1798-tól, 1855-ig megírta (Magyar Polgár. 1871.) Jakab Elek pár évvel később egy Marosvásárhelyt építendő színházról írt (Közügyeink mint közéletkérdések. Kolozsvári Közlöny. 1857. 41. sz.), melynek ügyét főkép gróf Tholdalagi Ferenc mozgatta. Marosvásárhely, mint a székely törzsnek központja, van hivatva arra, hogy a nyugati műveltség és vilá<•
