Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
33 gróf Mikó Imrével a hon javára. Méltó dolog tehát, hogy hamvai a Kerepesi temetőből Kolozsvárra szállíttassanak. A választmány minden tagja készséggel járult hozzá, hogy a hazaszállítás megtörténjék és a székely nemzet e lelkes nagy fiának sírja emlékkővel jelöltessék meg. A hamvak leszállíttattak s 1901 szept. 21' én — a Berde síremlék leleplezése után — kegyeletes beszédek mellett leplezték le a díszes emléket. A Kőváry alelnök vezetése alatt megjelent bizottság részéről beszédet mondott Kozma Ferenc, az akadémia részéről Szádeczky Lajos, a város koszorúját Szvacsina Géza polgármester, az unitárius egyházét Ferencz József püspök tette le. „A magyar unitárius egyház koszorúját hoztam el síremlékedhez, elköltözött nagyérdemű hazánkfia, egyházunknak halálig erős oszlopa s nekem különösen is feledhetetlen, nemes barátom I Az általad kezdeményezett és nagy lelkesedéssel egybegyüjtött Székely történelmi pályadíjalap bizottsága mindnyájunkat szíven talált, amikor elhatározta, hogy poraidat a fővárosi temetőből idehozatja, annak a városnak a temetőjébe, amelynek történetét ragyogó tollal írtad meg és ahol életed javát köztiszteletben leélted s elhatározta azt is, hogy a pályadíj megteremtése s általában irodalmi munkásságod elismeréséül sírodhoz hazafias és kegyeletes érzéssel sirkövet állíttat. Megtörtént. íme, a sok csalódás után, ami téged az életben ért, egy engesztelő fénysugár. De vájjon érzed-e te annak rezgését? Erezned kell, mert mi is érezzük lelkűnknek e pillanatban lelkeddel érintkezését. Vedd hát kedvesen a köztiszteletnek és elismerésnek e kegyeletes megnyilatkozását emléked iránt. Ami engem illet, nekem valóban úgy tetszik, mintha ma különösen kedves dolgot cselekedtem volna Isten előtt is, hogy a midőn csak az imént egyházunk anyagilag legnagyobb jóltevőjének síremlékére letettem egyházunk koszorúját, most ugyanazt tehetem a Te síremlékednél, aki szintén szellemed kincsestárházából egy félszázadon át gazdagítottad egyházunkat s szeretem hinni, hogy szellemed, jellemed, hazafiúi és vallásos érzületed is örökségül marad egyházunknak. Úgy legyen!“ (K. M. 1901. 288—2'9. 1.) Szádeczky beszédében lángoló hazaszeretetét és szellemének első és utolsó szerelmeként a székelyek történetét, a székely hagyományokhoz való hűséges ragaszkodást emeli ki: „Jakab Elek holta után is hű maradt a székely hagyományokhoz. A székely, ha kivándorol, örök álmát aludni haza vágyik, idegen földben nem 3
