Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
29 elfogadta, kibővítette a keretet s övé a bevégzés pálmája“. 1892 julius 9-én írja a püspöknek: „17 évi fáradságom gyümölcse, a kézirattár szép külsője imponál, belsőjével kevesen bajlódnak . . . Amilyen az én közigazgatási erdélyi levéltáram, Európában nincs a maga nemében kis helyen jobban rendezett, még sem tud róla senki semmit ... A kormány, a világ semmit sem tud róla, érdemet sem lát benne. Így lesz az akadémia kézirattárával is. Én feláldoztam magam 17 éven át, szépen megalkottam a gazdag tudományi kincsestárt. Meglehet, mikor átadom, pár jó szót szólnak róla s jutalmam kritika lesz és hibáztatás, — méltánylás nem. így olvadt fel haza- és ügyszeretetem minden munkája és sikere a nemzeti fejlődés egyetemébe. Hja! magát kiküzdeni nem tudók sorsa ez szokott lenni. Én sorsomat magam készítettem nagy részben, csak kis részben gonosz akaróim“. Budapesten az Erdélyből felmenőknek kalauza, útmutatója, ügyes-bajos dolgaikban tanácsadója, eligazítója volt. Filep Eleknek 1883. III. 8. írt levelében: röviden ír, „tömérdek dolgom s tenger komisszióm miatt, mit Erdélyből kapok.“ Sűrűn hívta meg őket ebédre, vacsorára. Szíve, háza, sőt tárcája is minden erdélyinek nyitva és szolgálatára állott. Erdélyi tudósok boldogulásának és előhaladásának útját egyengette. Kozma Ferencnek a Székelyföldről írt munkája megjelenvén, agitálni kezdett s 8—10-en megállapodtak, hogy akadémiai tagságra ajánlják. Felkérte (1880. III. 8.) Szabó Károlyt, mint akinek szava súlyosan esik latba az ajánlásoknál, hogy tegye magáévá az ügyet, ajánlja ő is, Írassa alá Brassaival s Berdével. így választatott meg Kozma levelező tagnak. Hosszantartó és Trefort miniszterrel heves összeszólalkozást kiváltó agitációt fejtett ki Bálint Gábor egyetemi tanárrá kinevezése érdekében. Fájt neki, hogy egy sokat szenvedett és nélkülöző székely testvére, „aki Körösi kezébe szakadt fonalát nemzetére s nyelvünk eredete kutatásával 18 év előtt (189j. V. 30.) véve fel, máig küzd, nélkülöz, fárad érette s így koldul házról-házra a napi kenyérért.“ Irt érdekében Szabó Károlyhoz (1890. I. 4.), hogy a kolozsvári egyetemen a karral hozassa ajánlatba. Ismételten írt Ferencz József püspökhöz (1890. III. 28., V. 4., V. 30.) s kéri, hogy tegyenek valamit azért az emberért, ne mondja, hogy a legliberálisabb s Krisztusibb vallásra tért s szeretetet mégsem talált. Aztán sokat kilincselt Trefortnál, aki
