Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
30 Ígérte, hogy felállítja a kolozsvári egyetemen a megfelelő tanszéket. De az ügy húzódott, halasztódott. Végre erélyes és követelő fellépésére 1897-ben kineveztetett az ural-altáji összehasonlító nyelvészet tanárának. Szülőfalujához élete végéig tartó szeretettel ragaszkodott s mikor élete sorsa arra a tájra vezette, mindig felhasználta az alkalmat, hogy fáradt lelkét megfürdesse az ifjúkor enyhülést és üdülést adó emlékeiben. Marosvásárhelyi könyvtári és levéltári kutatásai közben elfáradva, boldogan ment „haza“ Szentgericére, mint a diák vakációra, hogy a határ dűlőin végigjártassa tekintetét, elmélázzon a Nyárádmentén a Szegényszerről, melyre gondolva, József öccse Londonból írja édes anyjának, hogy most is az a szerető és engedelmes fia, mint akkor, mikor libáit és pipéit őrizte a Szegényszeren. Milyen gyermeki örömmel Ízleli és élvezi még 70 éves korában is a szentgericei túróspuliszka és a tejfölös, paprikáscsirke ínyencségeit, melyeket igazán elkészíteni csak „Ágnes lelkem húgom“ tudott. Milyen szeretettel és őszinte szívből jövő elismeréssel beszél a község népéről, az unitárius egyházközségről, annak gyönyörű múltjáról, papjairól, a nép és pap közötti viszonyról, a nép munkásságáról, áldozó készségéről, tanulásra, haladásra való vágyáról.16 Boros Albert öccsének, aki neki gyümölcsöt, 5—6 éves asszút küldött, írja egy küldeménye vétele után 0885. XII. 23.): hálás szívvel és boldog örömmel köszöni a gyümölcsöt „arról a szép földről, mely engem szült s melyhez én kimondhatatlan szeretettel vonzódom." S hozzáteszi: „Nem halok meg addig, míg mégegyszer szülőföldemet meg nem látjuk s akkor akiket lehet, családomból magammal viszem.“ És azt is írja: „Ha élek, megírom Szentgerice történetét is. Sok szép jegyzésem van róla. Erős, ügyes népe volt mindig. Hazaszerelő székelyek, munkás, vagyonos, szabadságszerető faj. Szeretem őket s nevöket fennhagyom a magyar irodalomban, ha Isten megsegít." 1870-ben 70 frtot adott a templom cinterme tőszomszédságában levő jószágrész megvásárlására, hogy ott lévén szülői és más véreinek porai elhelyezve, idegen kézre ne jusson, hanem maradjon örökösen az eklézsia birtokában. Ő a maga és jogutódai nevében lemondott az odatemetkezés jogáról, mivel — amint ajándéklevelében mondja — „a né-16 Farkas György élete és jelleme. K. M. 1882. 208—216. 1.
