Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
26 mintha egész Kolozsvárt látnok s ölelnék benned.“ Nyilvános cikkeiben is elég gyakran hangot ad e kedvetlen lelki állapotának. Reményeiben való csalódásán kivűl „az unitárizmus erdélyi tisztes ősi fészkéből történt szinte kényszerű eltávozásáról s a rá nézve örök bájjal és bűvös vonzerővel biró unitárius hitközség kedves kötelékéből való kiszakadása felett kesereg.14 * S mikor Londonba való kiküldetése eredményéről beszámol,16 arról beszél, hogy az események kényszerűsége szűkebb hazájából eltávolította s nem lehet hitrokonaival, „akiket pedig bensőleg szeret,“ csupán a Magvetőn át újíthatja fel „együtt átélt boldog idők emlékeit“ s küldheti „erdős hazájában élő barátaihoz“ e sorokat. 1868-ban, a Királyföld ideiglenes rendezésekor, írt a kormány érdekében egy önálló munkát Királytöldi viszonyok c, alatt, amelynek a belügyminiszter igen jó hasznát vette. 1873- ban pedig a kormány egyenes felszólítására ugyanezen tárgyban röpiratot írt, mely németül jelenvén meg (Der Kampf der Sachsen für die Überreste des Feudalwesens in Siebenbürgen) a külföldi kormányoknak küldetett meg a magyar kormány újabb intézkedésének alátámasztására. Mindezek alapján méltán remélhette, hogy országos levéltárnokká nevezik ki. Biztatták is addig, míg a levéltárat felszállította s elhelyezte. A levéltárnokságot azonban Pauler nyerte el s még allevéltárnokká is csak két évvel később neveztetett ki. Mélyen keserítette ez a mellőzés különben is lobbanékony természetű lelkét s komolyan foglalkozott azzal, hogy valamelyik más pályán helyezkedik el. 1867 óta az erdélyi levéltár igazgatója lévén, nehezen tűrte, hogy Pauler neki parancsolgasson. Elkeseredetten írja Ferencz Józsefnek (1875. V. 4), hogy összezándorodott vele, koordináció nélkül nem szolgál, subordináltja lenni nem tud, a miniszterhez appellál. Aug. 2!-én értesíti, hogy a miniszterrel meg van a megállapodás, lesújtó, földig porba alázó: 300 frt penzióképes fizetésjavítás, 100 frt szálláspénz emelés, együtt 2200 frt, tehát titkári rangfokozat, allevéltárnoki cím és hatáskör Pauler főlevéltárnoksága alatt. »Úgy e gyönyörű haladás életem 56. évében annyi munka és verítékezés után! De ez is csak 1876-ban és ha az országgyűlés helyben hagyja I Gyalázat és 14 A politikai, színészi és egyházi szónoklat párhuzama. K.M. 1874. 59. L ls Londonban mutatásom emlékei K. M. 1875.
