Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
27 örök szégyen. El voltam vadulva hetekig. Dühöngöttem, itt akartam hagyni, kerestem a szenátorságot Kolozsvárt, gondolkoztam a ti gimnáziumotokban a történelem tanszékének keresésén ... Fel akartalak téged és Simon Eleket kérni, hogy a pénzintézeteknél valami álllást kerítsetek, akart Steinhoz írni a Kelet szerkesztősége ügyében. Jártatta eszét azon, hogy Korbuly Imre helyéért pályázzon. Irt Kolozsvárra Farkas Lajosnak, Szabó Károlynak, Ferencz Józsefnek, hogy beszéljenek Hallerrel, Groissal egyetemi tanársága érdekében, hogy a kar a hármas jelölésbe betegye. A jelölés felterjesztése után a kinevezés sokáig késett. Azalatt felzaklatott kedélye lecsillapodott. Elgon, dolta, hogy fia érettségi vizsgálata után a műegyetemen való tanulását onnan jobban intézheti, költségeit könnyebben fedezheti. Mindezeket a terveket elejtette — s amint írja — a fatalisták és ostobák elve szerint belenyugodott a megváltozhatatlanba. így élt fiával „budapesti exiliumában,“ míg családját 1877 május 2-án felköltöztette. Családja feljövetele sok gondot adott. Bizonytalanságban volt (1877. III. 16.), hogy vájjon jó lesz-e anyagi tekintetben, vagy újabb romlás. Kolozsvárt maradt családja helyzetét soha nem ismerhette egészen. Fájt tőlük távol élni. 1873-ban, halottak napján, a Kerepesi temetőből (Halottak napján. Magyar Polgár, 1873. 255. sz.) rájuk gondol, mikor azt látja, hogy ott a kis gyermekeket külön temetik. „Tegyen a civilizáció, amit tetszik, de tőlem ne válasszák el, akiket Isten nekem adott. Én azokkal együtt akarok lenni a sírban is, akikkel az életben egy voltam, együtt éltem, sírtam és örvendtem. Én az én szeretteimmel együtt vágyom pihenni.“ Mikor aztán felköltöztek, „szíve feltalált galambjairól“ ír (1877. V. 9.), kik éjjel-nappal űj fészkük rakásán munkálkodnak, kiket még a szél fuvallata ellen is véd s kikért kibeszélhetetlen munkát és fáradtságot képes megtenni. Lakásukon mindent újra kellett igazíttatni, sok költség és zavar, mesteremberekkel való tárgyalások, piaci árak tanulmányozása stb. vannak soron. Most kezdi érezni a fővárosi és vidéki élet költségessége közti különbséget. Hogy szűkön mért fizetése mellé még némi mellékjövedelmet is biztosítson, vállalta a tudományos akadémia kézirattárának rendezését, amit délutáni szabadidejében végzett. A megbízatás 1875 nov. 29-i összes ülésen történt (Akad. Értesítő 1875. 262. 1.) 300 írt évi tiszteletdíj mellett. Ez a rendezés
