Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
25 őket is felköltöztette. Először csak fiát vitte fel iskolái folytatása végett s vele élte „száműzöttként“ örömtelen életét. Itt kellett hagynia ifjú- és férfikorának minden kedves ismerősét s „bensőleg szeretett hitrokonai“ baráti társaságát, kikkel boldog időket élt át. Az az ember, akinek a lelke tele volt az emberek iránti szeretettel s valósággal sóvárogta részükről is a barátság és szeretet melegét, most ott élt egy nagy város, amint elkedvetlenedésében mondja, „e modern Sodorna“ kozmopolita levegőjében, melynek ridegségétől visszaborzadt lelke. Itt kellett hagynia kedves városát és Erdélyt, az ő „édes kis hazáját“, melynek hegyei közé oly gyakran vágyott vissza, hogy fáradt testét és lelkét megfürdesse tiszta levegőjében és múltja kedves emlékeiben. Elkeseredettségének e lelki okaihoz anyagi természetű bajok is járultak. Házai, szöllője ügyeit ezután nem intézhette személyesen. A kettős háztartás természetesen kettős teherrel nyomta vállait. A fővárosi élet drágasága s szűkén kimért fizetése között nem volt meg az anyagi gondok ól megvédő arány. S ez az aránytalanság rá nézve annál súlyosabb volt, mert szeretteitől nem tudott megtagadni semmit, ami később, amint látni fogjuk, elég érzékenyen megbosszulta magát. Mindezeket betetézte az, hogy a levéltár felszállítása után a kinevezésnél mellőzés érte, ami nagyon érzékenyen bántotta amúgy is hirtelen fellobbanó kedélyét. Ez az elkeseredett lelki állapota élénken tükröződik Ferencz József barátjához küldött leveleiben — sőt néha még cikkeiben is. lt"74. IV. 14-én írja: Testem, lelkem, szellemem, emberek és élethez való szeretetemet kiöli ez a sváb levegő s Bach szisztéma. Jún. 17-én: Én és fiam tűrhetően vagyunk, mint árvák és számkivetettek idegen földön s rokontalan nép között. A következő évben (1875. III. 21.) valami cikkhez adatokat keres, nem találja: Otthon kell annak lenni 1 „Oh megint szívemre nyiladék ez az én kétlakiságom átka s megölő sorsom “. 1877 elején (I. 10.): a közért megnyitotta erszényét, „míg családomtól elválva, természetes földtalajaimról lelépve, bukott Antheusszá lettem. Igen, azzá lettem a 4 év alatt a magyar fővárosban.“ 1877 okt. 3-án hívja magukhoz Ferencz Józsefet, mikor Pestre megy : „Jöjjön el veled az a szép kis Athenae, melyben én és az enyémek oly boldogok valánk. Igen, mert
