Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVIII. fejezet: Jelentősége
241 aki ma Dávid Ferenc reformátori szerepével és jelentőségével foglalkozni akar, az ezt a könyvet nem nélkülözheti, annak ezzel szemben valahogyan állást kell foglalnia. De nemcsak Dávid Ferencnek képét, hanem a kor uralkodó eszméi keletkezésének, áramlásának folyamatát is leírta és megalkotta. Ezen a képen minden új és eredeti. Eddig nem ismert okmányok egész tömegét hozta napvilágra. Az oklevéltár Dávid Ferencnek 45 kisebb-nagyobb művét adja, melyek közül 32-t ő fedezett fel. Az adatok kutatását és gyűjtését oly nemes szenvedéllyel végzi, amit csak a benső hivatásérzet tud megértetni. Hogy Dávid Ferenc születésének, tanulmányainak részleteit még sem tudta felderíteni, az igazán nem rajta múlt. Kutatásaival nemcsak az unitárius, hanem a hazai reformáció egész fejlődését megvilágította s tudásunkat a 16. század magyar irodalmáról kitágította és gazdagította. Mert Dávid Ferenc útja nemcsak egy tisztultabb vallás felfelé emelkedő útján vezet, hanem a magyar szó mindinkább táguló területén is. Amit Imrei Dávid Ferenc folytonos nézetváltoztatásairól mond, hogy izgatottságban tartotta a kedélyeket s a pártoskodást növelte, azt mi a „megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket“ elve alapján a nemes nyugtalanság, a folytonos keresés leikétől indított tökéletesség felé vezető útnak látjuk. Nagyértéküek Dávid Ferenc énekreformjára vonatkozó kutatásai és megállapításai is. Blandratát Dávid Ferenc ügyében hűtlen árulással vádolja és gyanúsítja. Ez a kérdés még ma sincs történelmileg minden kétség felett eldöntve. Akik utána a kérdéssel foglalkoztak, vagy elitélik, vagy mentik Blandrata és Socinus eljárását. Nézetünk szerint nem alaptalan Deák Farkasnak s az ő nyomán járóknak az a felfogása, hogy tulajdonképen Blandratának és a veletartó konzervatívoknak és aggodalmaskodóknak köszönhetni, hogy a János Zsigmond halála után megváltozott szellemi légkörben az egyház nem esett szét és nem semmisült meg az ellenmondó vallásos eszmék és nézetkülömbségek küzdelmei között. Jakab Eleknek ez a műve a szó szoros értelmében hézagpótló. Kolozsvár története nélkülözhetetlen volt megjelenése óta s az lesz mindaddig, mig az unitárius egyház történelme megírva nem lesz, melyre Jakab Elek Kozma Ferenc szerint (K. M. 1901. 122. 1.) készült is. Nélkülözhetetlen azért, mert e kötetek az egyház múltjára vonatkozó adatok és okmányok gazdag
