Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVIII. fejezet: Jelentősége
242 tára és bányája. Jakab Elek Ferencz Józsefhez és Kovács Jánoshoz írt leveleiben nem egyszer ki is fejezte ezt. S annál csodálatraméltóbb és érthetetlenebb, hogy irodalmunkban eddig oly kevéssé látszik kutatásra ösztönző hatása. 1887. IV. 9-én írja Ferencz Józsefnek: Nagy érdeketek, hogy mihamarabb megjelenjék s az unitáriusokat bemutassa úgy, amint voltak virágjokban, leveretésük és feltámadásuk korszakaiban. 1888 őszén (X. 16.) írja arra az értesítésére, hogy olvassa könyvét: „Majd találsz büszkeségre és gyászra okot, valamint meg fogsz győződni, hogy a kultúrát Kolozsvárt nagy ideig az unitárizmus vezette és képviselte.“ 1889 ápr. 11-én: „A könyvnek nem közönséges unitárius értéke van.“ Nálunk egyedül Kovács János emelte ki a könyv amaz érdemét, hogy az egyházakról, mint míveltségi tényezőkről, mindenütt terjedelmesen ír. „A 16. század hitújító mozgalmának központja Erdélyben Kolozsvárt volt és ha valamely város történelmével kapcsolatosan lehet szólni az egyházak történelméről, arra Kolozsvár különösen alkalmas. Szerző az unitárius, református és katolikus egyházak és iskolák történetét úgy a 16., mint a következő századok politikai és míveltségi történelmével oly módon szövi össze, mely feltétlen elismerést érdemel.“ A II. kötet előszavában maga a szerző szükségét érzi annak, hogy a részrehajlás esetleg bekövetkező vadja ellen igazolja magát. A sajtó, egyházak és iskolák történetére nézve: „egyforma gonddal, rokonszenvesen s részrehajlatlanul írtam meg mindenik egyház és iskola életében a szép és kimagasló mozzanatokat.. . Hogy a római katolikus és református egyházakról aránylag nem Írtam annyit, mint az unitáriusról, oka abban van, mert Kolozsvárt a helyzet urai majdnem egy századig kizárólag ők voltak és azon kívül, hogy az egyház és főtanoda levéltárai előttem feltárultak, rendelkezésemre állott a Fosztó-Uzoni-féle I—IV. ívrétü kötet adatokban bővelkedő múlt századi kézirati egyháztörténet. Az elsők is adtak adatokat szívesen, de kutatásom szűkebbkörü volt.“ Ki kell térnem (r. a.) kifogására, mely szerint az uralkodók szerinti beosztás miatt csak apró töredékeket nyújt, ami miatt az olvasó nem tud magának kerek képet alkotni. „Mert ahelyett, hogy kisebb időszakokat vett volna fel s ezek keretében külön tárgyalná az összetartozó részeket, pusztán az időrendet veszi alapul. Már most ha valaki pl. a kolozsvári iskolák keletkezését, viszontagságait akarja megismerni, csak nagy bajlódással
