Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVII. fejezet: Unitáriussága
233 gyűlés az erdélyiek indítványára az eredeti elvi alapot megváltoztatva, a szűkebbkörü és felekezeti irányú Protestáns Egyletet alkotta meg. E változásnak két ellenkező irányú hatása lett. Az egyik az, hogy a r. katolikusok és unitáriusok visszavonultak. A másik meg az, hogy a debreceni Figyelmező szerkesztője támadólag lépett fel. Jakab Elek természetesen a Reform szerkesztőjének ad igazat, még pedig elvi és gyakorlati szempontból egyaránt. Mert a haladást az ő részén látja és mert „a vallást a mai időben múlt századi szellemben és tanokkal sikerrel hirdetni nem lehet.“ A vallásban való stabilizmusnak eredménye vallás-erkölcsi életünk alásülyedése. A gyógyítás szere a reform. S érthetetlennek látja, hogy oly felvilágosodott ember, mint Révész, ki ezelőtt kevéssel a reform barátja volt, miért irtózik annyira a szabadelvű teológiai iránytól. Balogh Ferenc felfogása pedig az unitáriusokról annyira középkori, inkviziciószerü, a tudomány haladásának ellenmondó, sőt az irodalmi Ízlés ellen való, hogy azt nem is reprodukálhatja. A Figyelmező támadásának veszélyét abban látja, hogy az új irány helyett a támadás az egyének ellen irányul, kiket mártírokká tesz s a közvéleményt maga ellen hangolja. A martir csinálás pedig előbb-utóbb diadalát jelenti e szabad eszméknek. Ezt mutatja az evangélisták és apostolok, Vicleff, Prágai Jeromos, Huss, Servetus és Dávid Ferenc történelme. János Zsigmond „sarkalatos vallásszabadsági törvénye az unió után egyaránt védi meg meggyőződése, véleménye és gondolatai szabadsága és tántoríthatatlen kifejezésében Magyarország és az erdélyi részek minden szabad gondolkodású papját.“ Virrasztásai között közli a barcasági néptanítók 1874. évi ápr. 30-án hozott határozatát, mely szerint az elavult és a mai tudományos haladással szemben tarthatatlanná vált dogmai cikkeket a népiskolai vallástanításból ki kell hagyni. „íme, — állapítja meg — amely tanokat ezelőtt 170 évvel az unitáriusok alig mertek a legszövevényesebben s kibúvó ajtóval bőven ellátott szövegezésben hitfeleikkel közölni, most az ág. hitvallásuak nyilvános vitatkozás tárgyává teszik, felőlük határoznak s határozataikat felsőbb helybenhagyás után bizonyára végre is hajtják. Ennyire kezd hajnaliam a teológiai ismeretek birodalmában isi“ (K. M. 1875. 257—262.). Egy évvel később (Mi a célja a németországi Protestáns Egyletnek? K. M. 1876. 199—202.) „Én múlt szenvedéseinket a jelen fényes elégtéte-
