Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVII. fejezet: Unitáriussága
229 sége az oratori előadás rovására van. A püspök beszédjében a szerkesztés tökélye versenyez az eszmék szépségével. Előadása, papias magatartása és nyugodtsága, ami szónoklatait oly megragadókká teszi, ez alkalommal is kitűnt. E beszéd, mint Dávid Ferenc apotheosisa, rendkívüli hatást keltett. Uralkodó gondolata: mi csak egy háromszáz éves tartozást akarunk teljesíteni. A papokat fölszentelő beszédjéről az a megállapítása, hogy a hallgató nem tudja, a beszéd szépségeiben gyönyörködjék-e, vagy az irály ékességében. Péterfi érdekében bensőleg szeretett barátjával, Krizával, már 10 évvel ezelőtt közbenjárt Stein könyvkereskedőnél, hogy kéziratait megvegye, amellyel Stein aztán jó üzletet is csinált, mert olcsón szerezte meg. Mostani ismertetésével egyfelől szeretne befolyni arra, hogy „a veterán író agg napjaiban e kiadással, melyre maga vállalkozott, kárt ne valljon, másfelől meg meg van győződve, hogy e beszédeket másvallású papok is lelki haszonnal felhasználhatják. E beszédeket előnyösen jellemzi a szép belső elrendezés, valódi keresztény szellem és bibliai hangulat. Nehány beszédje szebbnél-szebb helyekkel van tele. Tovább is folytathatnék e jellemzést, de mindez csak oda menne ki, hogy Jakab Elek nyilvános és magán életének minden mozzanata a lelke mélyéig hatoló erős unitárius öntudat mélyéből fakad. Nem kívánhatunk az egyháznak jobbat és áldásosabbat: az isten áldjon meg minden unitáriust egyháza és vallása iránt azzal a szeretettel és önzetlenséggel, azzal a lelkesedéssel, mely neki oly kiemelkedően elhatározó jellemvonása volt. A Keresztény Magvető (1879. 354.) Dávid Ferencről írt könyve megjelenése alkalmával megállapítja: „egyházunk büszke lehet arra, hogy világi rendében teológiai téren is olyan szakavatott férfiút mondhat magáénak.“ Ferenc József teljes joggal nevezte őt hitvédőnek, mint aki mindig ott van irodalmi téren, ha vallását, vagy egyházét valami támadás éri. Szerinte szívében két érzelem élt: a haza és egyházszeretet. Budapestre költözése után egyik hozzá intézett levelében azt írja, hogy ő „az őrülésig szereti az unitáriusokat.“ Vonjuk le e kijelentésből a kifejezésnek azt a superlativusát, melyet az érzelmek túláradó zuhataga ad ajkaira s ami azután marad, az is elég erkölcsi személyiségét alkotó egyik legfontosabb jellemvonása kidomborítására. Pedig ő nem
