Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
147 tárius elleneit az ő vádlóivá. Emberi gyöngeség vett erőt rajtok, mintha soha nem fűzte volna őket semmi egymáshoz, oly képtelen rágalmakkal vádolták Dávidot. Hamis híreket terjesztettek róla, állításait elferdítették. A hosszú és kínos gyulafehérvári gyűlésen Dávid minden barátja redukálja szabadelvüségét. Blandrata az első, aki nyíltan bevallja, hogy egyháza biztosítása végett teszi ezt. Követte őt Hunyadi Demeter, az új plébános, társaival. Dávid egyedül maradt. Az unitárius hitelvek kialakulásának történetében Borbély négy mozzanatot emel ki, melyeken keresztül Dávid Ferenc a tiszta unitárizmus álláspontjára emelkedett- Első volt az 1568. évi De falsa et vera unius dei patris, filii et Spiritus sancti cognitione libri duó-jában kinyomtatott Confessio. Ennek az antitrinitárius hitnek azonban nagyon vitatható része volt, hogy két istent tanított: az egy önmagától való örök isten mellett az emberré született Krisztusnak a szentlélek által istenné válását. Előre látható volt, hogy ezt nemsokára teljesen meg fogja változtatni. A lengyel antitrinitáriusok 1574-ben külön váltak a kálvinistáktól s kiadták Krakkóban latin nyelven Catechesisüket, melynek Írója Schomann György. E kátét Socinus 1593-ban át akarta dolgozni iskolai kátévá, de nem tudta bevégezni, sőt 1603-ban Statorius Péter sem s csak 1605-ben lett befejezett mű, a híres rakovi káté. Ez az 1574-ben kinyomtatott Catechesis lett az a mérték, amihez az enyedi zsinaton Dávid Ferenc hitét hozzá mérték. A Schomann-féle káté Pauli hitének volt tételekbe foglalása. De a káté hittana lényegében egyezett a De falsa et vera hitrendszerével, tehát azzal, ami Dávid Ferencéknek János Zsigmond életében hivatalos hite volt. Borbély azt mondja, hogy „e tény megállapítása kutatásainak egyik legfontosabb eredménye. És csak ennek tisztánlátása mellett érthetjük meg azon mély szakadékot, ami Blandrata és Dávid Ferenc hite között már ez időben tátongott.“ E két felfogás mereven két táborra osztotta az antitrinitáriusokat. „Blandrata s Pauli hite 1576-ban oly messze állott azon gondolatoktól, melyek ez időben, igaz, hogy még csak titkon forrongtak Dávid lelkében, hogy ismerve a korszak szellemét, egész biztosan következtethetjük, hogy az antitrinitárizmus hüvelyében egyszerre mind a két kard nem férhetett meg: vagy Blandratának, vagy Dávidnak buknia kellett. A bukás a gyöngébbet érte, kinek főpatrónusa, Békés Gáspár, a szentpáli vereség után 10*
