Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
148 hajléktalanul bujdosott. 1574-ben Lengyelországban Budny Simontól megjelent Libellus de duabus naturis in Christo c. könyve, mely tagadta, hogy Krisztusnak kettős természete volna, mivel ő purus homo volt. Jézus Krisztust sem hozzá intézett könyörgéssel nem kell imádni, sem más módon tisztelni, mivel ő is ugyanolyanképpen született, mint bárki más ember. Ez az akkor nagyon merész állítás rendkívül hamar elterjedt s hívőkre talált Erdélyben is. Dávid Ferenc több társával együtt 1576-ban titkon a non adoramus et non invocamus tanát fogadta el. A hitelvek fejlődésében az utolsó mozzanat Dávid Ferenc De dualitate c. műve. ő már 1577-ben ismerte Socinus De Jesu Christo Servatore c. művét, melynek legfőbb tétele, hogy Jézus nem volt isten, hanem ember. Socinus egy nagyon szép, de a rendszerből logikusan sehogy le nem vezethető állítással zárta be azt. Ezen a záradékon veszett össze Dávid és Socinus, ki visszament Krakkóba. Dávid Ferenc pedig végiggondolta még egyszer hitelveit s olyan eredményre jutott, amely addigi felfogásának lényeges módosítására bírta. Később írásba is foglalta, de ez írása csak halála után 1582-ben jelent meg Defensio Francisci Davidis in negotio de non invocando Jesu Christo in precibus c. védőiratnak De dualitate c. függeléke gyanánt. „Jakab Elek ezt az iratot apokrifnak tartotta, mivel annak Dávid Ferenc előbbi nézetével való összefüggését — hittantörténeti ismereteinek hézagos volta miatt — nem tudta felismerni.“ Pokolyé az érdem, mondja Borbély, hogy a De dualitate hitelességére rámutatott s így Pokoly akaratán kívül is hozzájárult ahoz, hogy a tiszta unitárizmus megállapítását elősegítse, amit egy ízben illetékesség címén elutasított magától. Dávid Ferenc rájött arra, hogy Socinus rendszerében „a lelket épen az a rész kapja meg legjobban, amelyet ő kifogásolt s amely a rendszerrel nincs logikus kapcsolatban. Minden igazságban kell lenni egy szemernyi poezisnek is, ha hatni akar. Dávid tehát revízió alá vette eddigi hitét s elhagyva abból azt, ami ez új belátása alapján fölöslegesnek, vagy hibásnak látszott, viszont hozzávéve azt, ami új meggyőződését kielégítette, a De dualitate c. munkájában vázlatosan megírta unitárius hitének utolsó alakját, azt, amelyet a tiszta unitárizmus hitének nevezünk. Ez többé nem antitrinitárizmus, ez többé nemcsak tagadás, ez már pozitív hit... Ez a hit Dávid Ferencnek utolsó, egyszer-
