Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
121 tegye. A második névtelen ismertető (K. M. 1911. 320—321. 1.) szerint már régóta érezzük annak szükségét, hogy Dávid Ferencről, az ő egyéniségéről és reformátori működéséről egy könnyen kezelhető és áttekinthető műben hű képet kapjunk. Mert az oly nagy lelkesedéssel, meleg szeretettel és sok történeti ismerettel megirt Jakab Elek-féle könyv épen a benne fölhalmozódott anyagbőség miatt nem elég könnyen használható s inkább szakemberek kezébe való. Ezen a közszükségen akart segíteni az egyház, midőn az emlékünnep alkalmával pályázatot hirdetett. De a szerző „igen túlzottan ragaszkodott“ a pályázati hirdetés ama kitételéhez, amely a Jakab Elek művének használatát megengedte. Annak nyomán dolgozott, más forrásokat nem igen keresett, — mi tegyük hozzá: ha keresett volna, sem igen talált volna — egyéniségének megértésére újabb utakat nem mutatott. De nem vette át azt a meleg szeretetet és nagy lelkesedést, melyet Jakab Elek műve sugároz hőse iránt. Mert az a korában meg nem értett reformátor, aki az egyén legszentebb jogaiért harcolt, ma nem csupán rokonszenvet, hanem mélységes szeretetet is érdemel tőlünk. Es most lássuk, hogyan fogadta e munkát az irodalom. A Keresztény Magvető (1879. 352—354. 1.) névtelen írója szerint e munka egyháztörténelmi irodalmunkban „páratlanul áll“ nemcsak azért, mert a legnagyobb magyar vallási reformátor bámulandó nagy alakja ebben van először feltüntetve, hanem mert oly mesterileg állítja azt elénk, hogy lehetetlen, hogy még a nem-unitárius hitű olvasóra nézve is hódító hatást ne gyakoroljon, el ne ragadja. A nagyérdemű író e művével „egy új fényes koszorút fűzött halántékai körül.“ Nagy érdeme, hogy nemcsak Dávid Ferenc életének hű képét tárja elé, hanem a hazai reformáció egész genézisét és folyamát. Aki e munkát és annak roppant adatbőségét nem ismeri, nem ismerheti alaposan a hazai hítújítási mozgalmak történetét sem. „Osztatlan elismeréssel“ van a teológiai ismeretekben való jártasságáért. Egyházunk büszke lehet arra, hogy „világi rendében teológiai téren is ilyen szakavatott férfit mondhat magáénak.“ „Szerző műve nemcsak az unitárius, hanem általában a hazai protestáns egyháztörténeti irodalomban epochalis munka és emlékünnepélyünknek kétségtelenül egyik dicsősége, egyházalapítónk életének és érdemeinek maradandó emléke.“ A Havi Szemle (1879. 276 1.) nagybecsű munkának mondja
