Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
122 mely a magyar szellem egy mártír képviselőjére és korára vet világot, „Az erdélyi unitáriusok nem ülhették meg szebben a háromszázados évfordulót, mint e komoly mű kiadása által.“ A Magyar Polgárban (1879 aug. 24-én 193. szám) (n.) a hazai történelmi irodalom monumentális termékének mondja, mellyel szerző önmagát múlta felül, „mely örökbecsű emléke marad s méltó díszére válik a magasztos alkalmi ünnepélynek, mellyel az unitárius egyház halhatatlan emlékű alapítójának, halálának háromszázados évfordulóját ünnepli. Az egyház büszke lehet az eredményre, mert e munkában a korát túlhaladott nagy szellemnek, a martir-reformátornak, méltó szép emlékét állította fel. Ez alkotás a tökély netovábbja. „Amit eddig Szilágyi Sándor Erdély irodalomtörténetéből, Kőváry tanulmányából, a Kér. Magvető közleményeiből s a kiadva közkézen forgó kútfőkből ismertünk, mindaz csak parány azon tömérdek jellemfestő adathoz képest, mellyel szerző Dávid Ferenc prófétai jellemét, törekvéseit, kora nemzeti dicsőségét képező alkotásait 300 esztendő borongó ködének eloszlatásával élőnkbe állítja.“ Hiányt, megróni valót semmit sem talált. Bámulja a gyüjtég szorgalmát, a szerkesztés ügyességét, Csak két lényegtelen megjegyzése van. Egyik az, hogy Dávid Ferenc pecsétnyomója STUM feliratát (246. 1.) Sigillum Transylvanorum Unilariorum Ministrorum-nak olvasta, holott az unitárius nevet Dávid korában nem használták. A másik: hogy Dávid Ferenc sírhelyének felkutatása érdekében nem végzett nyomozást. A Vasárnapi Újság (1879. 35. sz,) röviden megemlékezvén a keresztúri zsinatról, a könyvről így ír: „az alkalomhoz méltón oldá meg feladatát, a történeti hűség megragadó vonásaival mutatván föl a nagy reformátor életének s munkásságának képét s annak hátteréül a hazai reformáció főbb eseményének rajzát is.“ Ballagi (Prot. E. és Isk. Lap, 1879. 1080. 1.) egyik legmaradandóbb becsű, klasszikus termékének mondja azon irodalomnak, mely elégtételt ad a kultúra nemzeti nagyságainak. A magyar hitújítást mindig úgy tüntetik fel, mintha nyugatról mindig kész tudományt vettünk volna át, nemcsak impulsust s magunk saját erőnkből semmit sem produkáltunk. Pedig Melius és Dávid Ferenc a protestáns tudomány önálló korifeusai között is méltán helyet foglalhatnak. A szerző nemcsak Dávid Ferencnek, hanem a kor uralkodó eszméinek nagyszerű
