Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
114 más levélben (1879. X. 22.) azt írja, hogy az angolra fordítás ügyében többet egy lépést sem tesz, mert a státusnak kellett volna lefordítani s a kiadás költségét az angolokkal fedeztetni. Ellenben — mondja — a németre fordíttatást megkísérli. Azonban ez a szándéka sem valósult. A könyv a zsinat előtt nehány nappal megjelent. Az E. K. Tanács kiváló örömmel fogadta, mert az 1877. évi főtanács azon forró óhajtását, hogy Dávid Ferencnek egy hozzá méltó szellemi emlék emeltessék, megvalósulva látta... „A maga részéről meg van győződve, hogy a zsinat, valamint ügyünk iránt melegen érző egyes atyánkfiái teljes készséggel fogják méltányolni Jakab Elek afiának azt a lankadatlan buzgalmát, mely szerint nemcsak terhes és szakavatott munkásságot, de jelentékeny anyagi áldozatot és befektetést igénylő művével az emlékezetes napon örömét fokozá, a nap díszét emelni sietett (K. M. 1879. 317. 1.). A bejelentésre a főtanács „kedves kötelességének ismerte a maga méltányló elismerését kifejezni Jakab Elek atyánkfiának azon lankadatlan buzgalomért, melyet munkájának írásában s azért az áldozatkészségért, melyet munkája kiadásában vallásfelekezetünk közügye iránt tanúsított.“ A kitűzött 400 fonton felül a Dávid Ferenc-alapítvány kamatából 100 frtot utalványozott, Kelemen Benő még szintén 100 irtot adott. Jakab Elek a maga feltétlen jóhiszemű lelki adottságában e munkája kelendősége és anyagi haszna tekintetében nagyon elszámította magát, aminek sok küzködés és anyagi romlás lett a következménye. Azt remélte, hogy a könyvet a megjelenés után szét fogják kapkodni. A nyomdát fizetni kellett s a zsinaton mindössze alig kelt el 40—45 példány. Megtörtént az a semmi esetre sem helyeselhető rendezésbeli hiba is, hogy a „zsinat két fénypontja — a Dávid Ferenc-alapítvány és életrajz — a harmadik napon került napirendre, mikor a tagok már ki voltak fáradva s egy jó részük már el is távozott. Szándékosan ellene szervezett konspirációról beszél leveleiben, hogy még ott se kaphassa meg legalább az erkölcsi elégtételt s azt mondja: Az Emlékirat ügyét a zsinat úgy elhibázta, hogy nincs az a felkent fia Istennek, aki jóvátegye... Mai napig (Kovács Jánoshoz 1879. X. 22.) nem hiszem, hogy elolvasta volna még egyetlen ember is azt a munkát, melyet én oly kibeszélhetetlen bajjal írtam, azt hive, hogy Dávid Ferenc lelkét a ma élő 60000 unitáriusba öntöm át... Az életben soha annyi szép és nagy unitárius dolgot
