Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
10Í) fájdalmas dolgokat találok itt-ott s gondos figyelemmel gyűjtögetem. Majd eljő az idő, hogy meglátandja Ön is.“ A háromszázados tordai zsinat után, mellyel az unitárius egyház a szabadelvű közvélemény rokonszenves figyelmét, jóindulatát és érdeklődését megnyerte, nemsokára napirendre került, egyelőre csak bizalmas beszélgetések és tervezgetések során, hogy Dávid Ferenc halálának háromszázados évfordulóját is meg kell ünnepelni. Különböző eszmék és gondolatok vetődtek fel. Ferencz József gondolata az volt, hogy nevére egy alapítványt kell létesíteni közadakozás útján. Buzogány szerint (K. M. 1574. 365. 1.) kitűnő gondolat, mely az időnek teljességében született, de nem elég, mert az emlék csak úgy lesz nagy reformátorunkhoz méltó, ha azt életrajzával koszoruzzuk meg. Tudja, hogy ez nem új gondolat, talán már el is intézték. Ha azonban még függőben lenne, ő jónak látná, hogy tiszteletdíjat tűzzenek ki, nem nyílt pályázat hirdetésével, „mert hiszen tudjuk mindnyájan, hogy kitől várhatjuk Dávid Ferenc életrajzának méltó megírását.“ Az erre hivatottat fel kell kérni tiszteletdíj kitűzése mellett. Ez a felszólalás indította meg a kérdés nyilvános előkészítését. Ferencz József szerkesztő azt a megjegyzést tette rá, hogy teljesen osztja nézetét s rendre-rendre ezt is útnak indítják. Szükség lenne azonban, hogy ez indítványt formulázva adja be a tanácshoz. Ez 1874 dec 28-án megtörtént. Az E. K. Tanács jan. 17. ülésén elvileg elfogadta Buzogány indítványát s a kivitel részletei s módozatai iránt részletes javaslatadásra bizottságot küldött ki Kovácsi, Nagy Lajos, Ferencz József és Pap Mózes tagokból. A bizottság febr. 28. ülésre (58 jk. p.) 6 pont alatt javaslatot telt, melyet az E. K. Tanács elfogadott s a közelebbről tartandó főtanács elé terjeszteni határozott jóváhagyás és megerősítés végett. Jakab Elek lelkét koronként aggodalom és kétkedés szállja meg, amint levelezéséből látszik. Ferencz Józsefnek írja (1874. VII. 6.): „Dávid F. emléke megszentelésére vonatkozó eszméd gyönyörű... Szeretném férfi szóm adni, hogy én akkorra életét írom meg... De ki tudja, hogy változik még az én életem s mennyire lankad és fogy munkaerőm s munkakedvem. Ha bizonyost nem is mondok, reményt nyújtok legalább neked, hogy ha erőm engedi, akkorra én is megteszem azt, amire oly régen vágyom s készülök.“ Egy félévvel később (1874. XII. 23.): „Buzogány indítványa fontos, de vájjon — mert jórészt engem
