Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
IX. FEJEZET. Dávid Ferenc életrajza. Jakab Elek lelkében már akkor megszületett a gondolat, hogy Dávid Ferenc tragédiáját megírja, mikor 1863-ban János Zsigmond életrajzával foglalkozott (K. M. 1863. 255. 1.). Ebben mondja az 1568 márc. 8—18-i fehérvári zsinatról: „Ennek az unitáriusok egyháztörténetében egyik legnevezetesebb, sőt legnagyszerűbb momentumnak szoros kapcsolata lévén az 1579- ben ugyanott tartott s Dávid Ferencet halálig tartó fogságra Ítélő zsinattal: derekas tárgyalását egy későbbi füzetre, vagy tán önálló munkára tartom fenn." Itt kell keresnünk csiráját annak a gondolatnak, amelyből Dávid Ferenc Emléke kisarjadt. Ez a lelkében fészket vert gondolat nem aludt el többé s nem hagyta többé nyugodni. Nem annyira ő ragadta meg a témát, mint inkább Dávid Ferenc tragédiája ejtette őt hatalmába. De egyelőre még csak a tudat alatt élt s az alkalomra várt, hogy nyilvánulhasson. Valahogy olyanformán volt, mint Toldy Ferenc, kit Dávid Ferenc emlékezete megújítása nem hagyott nyugodni s aki nevére nagy jutalom-alapítványt tenne, vagy tanszéket alapítana, vagy mellszobrot, oszlopot vagy gúlát állítana, „amely az idők folyamán százak meg százak lelkében fog lelkesedést kelteni és táplálni régi irodalmunk nagyjai iránt.“ Mert Dávid Ferenc „századának dísze volt s az erdélyi tudomány hírét messze túl vitte határainkon.“1 1866 jún. 1-én Írja Filep Elek barátjához: „Nem képzeli, mily gondosan fürkészek ez ember élete történetei után. Közelebbről is óh mily szépeket kaptam életéből!“ Két hét múlva (jún. 16): Dávid Ferencről szép és 1 Toldy Ferenc levele Jakab Elekhez a Dávid Ferenc-emlék ügyében. K. M. 1876. 194-196. 1.
