Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek

106

nézni és ismerni a palócokat és göcsejieket. Ezért megjárta a palócok földjét és Göcsejt, a Vágvölgy azon falvait, hol egykor székelyek laktak s a régi Biharvár közelében volt székely telepeket. Tapasztalatainak összegét e 3 pontban foglalja össze:

1. Az erdélyi székelység sem a palóc földről, vagy Göcsejből, sem a Vágvölgyi és bihari székely telepek közül keleti lakhelyére nem telepíttetett, pedig a két első nyelve egy a székelyével, a többi magyarországi vármegyékből szintén nem, mert azok és a székely tájszólás között igen csekély a rokonság.

2. Az erdélyi székely, mely mindig szabad volt és nemes, mindig tömören együtt lakott, számban nagyobb volt, mint az anyaországi szétszórt rokontörzsek, hadi és politikai szervezetében különállása, saját ősi intézményei és szabadsága által annyira biztosítva volt, hogy a századok minden viharait kiálthatta s eredete sajátos vonásait mai napig fenntartotta. Önállóságának főjelképe, a székely ispán címe, ma is benne van a király címében.

3. A székely nemzetnév nem mese s a székely szó az őr határőr névvel nem szinonim.

Az összegyűjtött anyag és ilyen tanulmányok alapján hozzáfogott a munka megírásához, de aggodalma valóra vált, művét nem fejezhette be. 1896 augusztusában adta nyomdába az első fejezeteket. 1897 július végéig kikerült a sajtó alól 22 nyomtatott ív s kiszedték még a 23—25. ívet is. de ezeket már nem javíthatta ki, mert 1897 július 22-én, a halál kiragadta a tollat kezéből. A munkát a nyomatással párhuzamosan irta s így megirt rész a hagyatékban nem maradt. A munka nyomása félbemaradt. A munka befejezésére a család Szádeczky Lajost szólította fel. A tárgyalás hosszan tartott, nem elvi, hanem pénzügyi okok miatt. Özvegye Ferencz Józsefhez irt levelében (1898. II. 19.) arról panaszol, hogy Szádeczky — visszaélve elhagyatott helyzetükkel — 5 ívért 700 frtot kért. Adat van egy egész ládával, a munka beosztásának terve is meg van. Irt Kővárinak is, nem lenne-e hajlandó elvállalni a mű befejezését. Szádeczkynek 1838. III. 4-én József fiához irt levelében olvassuk, hogy a folytatást elvállalta, még pedig 1690-től, pedig a munka csak 1660-ig készült el. Még az Apafi kora is megiratlan. Aztán anyagbeszerzésre és kiegészítésre kér 200 frtot, mert atyja előleges kutatásra 2000 forintot kötött ki és vett fel. Vállalkozott főleg Jakab Gyula alispán sürgetésére külö-