Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

A XYI. század magyarjának a folytonos háborúk mellett, ami ideje maradt, azt a század uralkodó kérdésének, az egyház reformálása ügyének szentelte.

Ezzel foglalkozik a főúr éppúgy, mint a köznemes, valamint a városi polgár: nyilvános helyeken, a piacon éppúgy vitáznak, mint otthonukban, ha ketten-hárman összejönnek.

János Zsigmond Erdélye klasszikus színhelyévé vált a vallási vitáknak. Miután az egyes felekezetek tanai még nem voltak kiforrva, e viták egyenesen szükségesek voltak az eszmék tisztázására.

Az első hitegyeztető-vitát Hesseni Fülöp német fejedelemnek meghívására és élénk érdeklődése mellett tartották Luther és Zwingli az ő marburgi várkastélyában. Később Pfalzi Frigyes választófejedelem tartott hitvitát Naumburgban, az úrvacsorái dogmák egyeztetésére Melanchton javaslata alapján. Csak a katolikusok és protestánsok hitvitái váltak a tridenti zsinat után feleslegessé, de a protestánsok egymás közötti vitái más megítélés alá esnek.

Ezek tudatában különösnek tetszik előttünk Szekfű Gyula véleménye (Magyar Történelmében), aki János Zsigmond degeneráltsága jelének veszi, hogy abban a harcias korban hitviták iránt érdeklődött. Hesseni Fülöp, Pfalzi Frigyes, Szász Móric stb. — a schmalkaldeni háború koszorús vezérei — is degeneráltak, mert vallási viták iránt érdeklődtek?

János Zsigmond a nagyváradi disputáción személyesen vett részt s több kijelentést tett. Ezek

8