Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

közül nem annyira a dogmatikus kérdésekre vonatkozók érdekelnek, mert hiszen ezekben nem lehetett önálló-, nem lévén teológus. Hanem az egyház igazgatására s a vallásszabadságra vonatkozók, amelyek a fejedelemre tartoznak, figyelemreméltóak kijelentései. Ezeket mondta e tárgyban Méliusnak és társainak: Mitőlünk tünéktek semmi bántástok nem volt. Hogy pedig Mélius Péternek a mii szónkat megmondották, hogy a mü birodalmunkban nem pápálkodik és a ministerket (t. i. a papokat) az igaz-vallásért ne kergesse, a könyveket meg ne égesse, senkit hittel az ő vallása mellé ne kötelezzen, ez az oka: A mü birodalmunkban, miképpen arról ország-végezés is vagyon, mű azt akarjuk, hogy szabadság legyen. Továbbá tudjuk, hogy a kit Istennek ajándéka és a lelkiismeret semmire erőszakkal nem vitethetik.

Ugyanígy nyilatkozik a hitvita következő napján: Minekutána az Istennek kegyelmességéből e szegelet földnek választott fejedelme vagyunk, tisztünk szerint nemcsak a mü alattunkvalóknak testeknek oltalmazására akartunk gondot viselni, hanem még lelkekre is, hogy az igazságban megépülhessenek ... A mű birodalmunkban szabadon, valahol akarjátok és valamikor akarjátok, disputálhattok. Mindenkoron mü e mü prédikátorunkat előállatjuk. Szabadon, minden bántás nélkül eljöhettek stb.

Mindezek egy olyan fejedelem alakját állítják elénk, akitől távol áll az. erőszak gondolata, ami pedig az ő korában más országokban mindenütt érvényesült. Teljes szabadságot biztosít a vele ellenkező nézeteket vallóknak is.

9