Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

lozsvárt. Az erdélyi királyi kormányszék levéltárának igazgatója lesz, majd 1876-ban, mikor a budai Országos Levéltár elkezdte működését, az ő irányítása mellett szállították fel a levéltárt Kolozsvárról Budapestre. így került ő is a fővárosba, ahol mindamellett mint országos allevéltárnok és a Tudományos Akadémia rendes tagja, nem érezte magát olyan otthoniasan, mint szeretett városában Kolozsvárt és nagyon sajnálta, hogy ott kellett hagynia Erdélyt, az ő „édes kis hazáját“.

Nagy hűségéről tanúskodik közéleti és történetírói munkássága, melyet egyháza és a székelység érdekében irataiban mindenkor kifejtett. „Szívének két kamrája közül egyikben a haza, másikban az egyházszeretet laktak.“

Unitárius történeti tárgyú írásai közül legnevezetesebbek „Unitárius jelesek életrajzai“. Ezek legtöbbje a Keresztény Magvető hasábjain jelentek meg. Ilyenek: „János Zsigmond magyar király s erdélyi fejedelem élete és uralkodása“, akit a magyar reformáció „szegletkövének“ nevez és a történetírás elfogultságaival szemben igazolni és védelmezni igyekszik. „Enyedi György élete“, akit Dávid Ferenc hiteszméinek legbátrabb és leghivatottabb magyarázójának és terjesztőjének vall. „Szentábrahámi Mihály“, akinek tanári, írói és papi működését méltatja. „Ágh István unitárius püspök élete és kora“. Akiről azt írja, hogy az unitárizmus törvényes jogának kivívása az ő nevéhez fűződik. „Bölöni Farkas Sándor és kora“. Igen megkapóan írja le északamerikai utazását, a 19. század politikai eszméit, közéleti szellemét. „Kriza János unitárius püspök életirata.“ Krizá-30