Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

-val meghitt barátság fűzte ősze. Éppen ezért életrajzát nem az eszével, hanem a szívével írta meg. Mint az ifjúság barátját, mint tanárt, papot, püspököt, mint embert, férjet és apát, mint költőt és tudóst igen szépen jellemzi. „Aranyosrákosi Székely Sándor“-ról kollégiumi igazgatójáról azt írja, hogy Vörösmarty irodalmi dicsősége az ő dicsősége is. Benne és Krizában az újabbkori magyar költészetünk két kiváló székely művelőjét látja. Életrajzát így fejezi be: „Én e sorokban mint rokon iránt tiszteletemet, a tanárhoz hálámat, az ember, költő és író irányában őszinte elismerésemet kívántam bebizonyítani.“

1875-ben az E. K. Tanács felkérésére Dávid Ferenc halálának 300 éves évfordulója alkalmával megírta egyházalapítónk, Dávid Ferenc életrajzát. Nagy érdeme munkájának, hogy nemcsak Dávid Ferenc hű képét tárja elénk, hanem a hazai reformáció egész folyamát. Egyik bírálója is így jellemzi: „Könyve egy csendesen égő fáklya, mely megvilágítja Erdély 16. századi reformációja nem egy homályos szakát.“

Egyháztörténelmi tanulmányaiban az unitárius egyházat ért támadásokat utasítja vissza. Uj adatok feltárásával pedig az egyháztörténelem homályos részeit világítja meg. írásai mellett az egyházi közéletben is igen élénken vesz részt úgy Kolozsvárt, mint Budapesten. Budapesti tartózkodása alatt is egyike volt azoknak, akiknek az unitárius egyházközség megalakulása sokat köszönhet. Meg is írta emlékiratát „A budapesti unitárius templom felszentelési ünnepéről.“ „Kolozsvár története“ c. hatalmas munkája is maradandó ér31