Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Maros-Torda megyében, Szentgerincén 1820. február 13-án született, unitárius szülőktől. Elemi ismereteit szülőfalujában, középiskolai ismereteit a székelykeresztúri és kolozsvári unitárius kollégiumokban szerezte meg.

1847-ben ügyvédi diplomát szerez. Egymásután jelennek meg politikai és történelmi tárgyú cikkei az Erdélyi Híradóban. 1848 júniusától augusztus hónapjáig a Kolozsvári Híradó szerkesztője, amikor ő is felcseréli a tollat a karddal és beáll Kossuth huszárnak. Ezzel búcsúzik lapjában: .. Mit ér nekem úgyis a hivatal, mit gazdag díj és kényelem, ha imádott hazámat naponta örvény felé sodortatni látom?“ Bem alatt vett részt az erdélyi és bánsági hadjáratokban. A piski-i győzelem alkalmából hadnaggyá, majd főhadnaggyá és alkapitánnyá léptették elő. A világosi fegyver letétel után Szebenbe kerül, mint fogoly.

Kiszabadulása után szülőhelyén négy évet miutagazdálkodással tölt el. És várja a jobb idők felvirradását. Ezalatt egymásután írja Agricola név alatt cikkeit, melyekkel a székely népet a szakszerű gazdálkodás rendszerével akarja megismertetni. Ezen cikkei keltették fel gr. Mikó Imre figyelmét, aki meghívta, hogy segédkezzék irodalmi munkáiban. 1854 év őszén ismét Kolozsváron találjuk. Mikó titkáraként résztvesz a gazdasági egyesület, a Nemzeti Színház, az Erdélyi Múzeum Egylet megalapításában, az „Erdélyi történelmi adatok“ című forrásgyűjtemény szerkesztésében. 1856-ban családot alapított és ezután életének legkellemesebb emlékekkel teli 20 évét töltötte Ko*

29'