Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Előttem van drága jó nagyapám, amint hazajön a Réztetőről, ahol éppen a földdel egyezkedett a mindennapi kenyérért, aztán jön drága jó nagyanyám, majd kicsit később vendégeskedő édesapám is megérkezik, összebújnak a kis asztal felett s úgy rójják a családi tanácsot, aztán én is oda merészkedem, mire hallgatag nagyapám ajkán bőven kezd buzogni az ár, megindul a mese, kergetőzik a sok régi nóta, majd egyszer csak így csendül a dal:

„Bekecs alatt Nyarad tere,

Ott egy kunyhó zsúppal fedve De belseje aranybánya:

Arany benne egy szép lányka.“

— Hát azt tudod-e, hogy ki írta?? — kérdezte tőlem nótáskedvíí nagyapám.

Nagyot néztem, hát már honnan tudnám, nem írta azt senki, gondoltam magamban, parányi kis diák, de áldott emlékű nagyapám megrázta a fejét s akkor hallottam először ezt a hangsúlyozást:

— Ezt is unitárius ember írta!

S akkor hallottam először a Szentiványi Mihály nevét is.

Rövid idő múlva az irodalomtörténet lapjain találkoztam ismét Szentiványi nevével. De ekkor már a Kriza püspökével együtt tanultam a nevét. Kriza! Hát hogyne tudtam volna, hogy ki volt Kriza János, a Vadrózsákat gyűjtő unitárius költő-püspök. Hiszen folyton újról álmodozó unokájától hallottam először a magyar irodalom szépségeiről, ő vezetett he ebbe a csodálatos gazdagságú kincsesházba s olyan lélekkel tudta ma-19