Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

"bízzák meg. És Brassai, aki eddig zenével, eszté­tikai, matematikai, filozófiai, nyelvészeti kérdé­sekkel foglalkozik, vállalja az új munkakört. Szé­chenyi iránt érzett rajongása nemzetgazdasági tanulmányokra sarkalja. Nem elégszik meg Szé­chenyi munkáinak olvasásával: a forráshoz megy és Smith Ádám eszméit népszerűsíti, magyaráz­za a falu népének. így jut el tanulmányaiban Ric­­cordo Dávid-hoz, akitől megtanulja, hogy a nép vagyonosodásához nem elég a tudás. A gazdago­dás tulajdonképpeni alapja a bank. Uj sorozatot indít el lapjában „A bank mivoltáról“, „Hogy le­het pénzt megszaporítani a földmívelés felsegélle­­zésére.“ Ezekből az ismertető közleményekből ál­lítja össze híres nagy munkáját: „Bankismeret“ címen, melyet Széchenyinek ajánl, aki teljes elis­meréssel nyilatkozott a magyar modern nemzet­­gazdaságtannak erről az alapvető könyvéről. Közgazdasági tevékenységével is ugyanazo­kat az elveket vallotta, mint más természetű tudo­mányos megállapításaiban. A cél a magyarság legszélesebb rétegeinek, a nép egyetemének boldo­gulása, jólétének emelése. „Az ember azért foglal­kozik a tudománnyal, hogy elveit a maga javára használja fel. Hogy jobbá, könnyebbé, örömesteb­bé tegye a maga életét.“ Állandóan hangsúlyozza munkáiban, hogy „a tudomány nem végcél, hanem eszköz a jobb élethez.“ A tudás, a műveltség, a gazdasági haladás alapja: ezért kell a népnek mű­velődnie. A logikának is csak addig van létjogo­sultsága, míg a gyakorlati hasznot szolgálja. Ez alapon az egyes emberek működését is abból a 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom