Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Sajnos, János Zsigmond fiatalon elhunyt s nem tudta megszilárdítani országát. Mint kortársa, a költő Schesaeus mondja róla:

Hogyha a természet neki ad vala testi erőben Épséget s ha nagyobb birodalmat is ad vala néki: Túlszárnyalta korát s utoléri az ősök erényét, Önerejével utói a föld minden fejedelmét;

Ámde csak egynek, hej! mindent nem ad meg az

Isten.

így is nagyot alkotott rövid uralkodása alatt. Megalkotta országa rendéivel együtt az akkor világszerte páratlanul szabadelvű vallás- és egyházpolitikai rendszert: a négy bevett vallás rendszerét, a kis Erdély legnagyobb erősségét önálló állami léte folyamán.

Az unitárius egyház még nem szilárdult meg kellőleg halálakor, arra kemény csapásokat tudtak mérni csakhamar a Báthoryak s az ellenreformáció jezsuitái. Az erdélyi egységes nemzeti egyházat nem sikerült megvalósítania, de a recepta religiók rendszere dacolt 300 éven át az idők viharaival egész 1848-ig, amikor is a XIX. század felvilágosodása a vallások teljes szabadságát és viszonosságát meghozta.

Az objektív történetírás — minden „átértékelési“ kísérlet ellenére — mindig meg fogja hajtani zászlóját János Zsigmond nemes személye és egyházpolitikai rendszere előtt.

Botár Imre

10