Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁÉ zörgetett a pénzért, mert nem volt rászorulva. De hiába is zörgetett volna, mert némelykor egészen „üres volt a láda.“ Lakást természetben adtak, de ö csak a következő tanév­ben (1837—8) vette igénybe, „a püspöki háznál rendelt szál­lását“ a kollégiummal szemben, a sikátor sarkán.24 Ott volt a Consistorium gyűlés-terme, melyet Brassai használt azzal a kikötéssel, hogy a gyűlés napjára köteles volt befüttetni. Föllépésével a középkori latin-iskola nyelve egyelőre nem változott meg, mert ő a tanítás külső formájában kénytelen volt alkalmazkodni az iskola szabályához, de megváltozott az iskola szelleme. „Brassai Sámuel föllépésével az iskolai vi­szony tanár és tanulók között a borúból fénykorra derült. Az a rideg tekintély, mely a régieket környezte, verőfényes színt öltött, a családiasságnak rokonkörét megalkotta. Az „ipse do­mine“, „kend“, „fráter“ lesújtó megszólítások helyett „bará­tom“, „öcsém“, „fiaim“ édes hangzású megszólítások a régibb fájó sebeket beheggesztették, az ifjú keblét benső bizalmasság meleg érzetével betöltve felbátorították, mint a körülmények kívánták. Tanáccsal, vigasztalással, védő szeretettel a folya­modó mindig készen találta.“ Gyöngyösi István, mint érett ifjú, kolozsvári segédlel­kész, a kortárs és rajongó ifjú emlékeiből szövi Brassai fejére ezt az ékes koszorút. Jól esett az ifjaknak, hogy immár meg­érkezett közéjük az igazi „spiritus rector.“ Aszárazságtól elernyedett homok sivatagjára kiárasztot­ta enyhítő csepjeit a termékenyítő hullámoktól földuzzadt folyam. Föléledett és nőni kezdett minden. Egyszerre olyan dús tavaszosodás állott be, amilyet nem is reméltek az alig tengődő elemek. Brassai, mint avatott szakember, sok oldalú ismeretével legeltette és táplálta éhező és szomjuhozó tanítványait az élet­tudomány eledelével és italával. Ez az ifjúság a classicizmus rideg várfalai között megta­nulta a „szép és elegáns latin nyelven“ a latin auktorok for­más, szép mondásait, de sem Agrikolával nem volt szabad a A pénztárnok jul. 12-én meszelésért, és a szobák kisurolásáért 8 frt.-ot kifizet. A meszelést és megalkuvást főtisztelendő Székely Miklós ur felesége tétette meg, Br. ur Kolozsvárról, most is távol lévén. 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom