Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANÁR mezei élet kellemes előnyeit egybekapcsolni a studiozus foglalkozással, sem Aeneis-sel nem szemlélhették a harci vagy költői életet megfogható és élvezhető képekben. Igaz, hogy a szöllömívelésre és pásztorlásra rá voltak kényszerítve saját hasznukért, de kinek jutott eszébe, hogy az Énekek Énekét olvastassa velük a pásztorélet és a mezei idil megismeréséért. Kötött volt az ifjúság keze, lába, lelke, szíve. Rázta bilincseit, mert szabadulni akart. Brassainak a közszellemmel, a hagyományokkal és az avult rendszerrel kellett megharcolni. Az iskola kapujának homlokkövébe volt vésve: Musis et Virtutibus, de a múzsák közé az erények elvétve, csak nagyritkán, térnek be látogatóba. Sokszor panaszol a város, kardját csörteti a katonaság. A tanári kar és az egyházi főhatóság éveken át vesződik a féktelenkedő deákság miatt. A törvény büntető szigora keveset használ. Üj törvényt akarnak alkotni. Csak a távolról szemlélő veszi észre, hogy ezek az ifjúi kitörések egy új szellemáramlat apró tünetei. Ma már látjuk, hogy az ifjúság a maga kis körében ugyan azt műveli, mit a nemzet, a Kárpátok és Adria határai között. E féktelenkedő ifjúságért a Kölcseyek, Wesselényiek és Kossuthok felelősek. Önképzőkörnek nevezett kis parlamentjükben csak tigy hangoztatták az alkotmány, népjog és szabadság, szépen csengő jelszavait. írják lapjuk hasábjain a vezető cikkeket, mert „ütött az ébredés órája.“ Az ifjúság megértette, minden kínálkozó alkalommal bebizonyította, hogy ifjúi ösztöne nem is ösztön, hanem tisztán látó lelki tehetség, s „merészet és nagyot gondoló“ lélek. Brassói föllépésével mintha „szülte volna három század“ egyszerre állott elő az erős, a bátor és minden jóra kész ifjú lelkek serege. Nem volt „e kor méhe meddő“, hanem termékeny és termékenyítő. Brassai „az idő teljességében“ érkezett, s rátalált a hozzá méltó „márciusi ifjúságra.“ Körüljárt, de nem a csaták lángpallósával, hanem tudást, hitet és önbizalmat ébresztő szavaival és jeleivel. Keze alól kerültek ki azok, akik férfi korukban nemcsak az unitárius egyháznak, hanem a nemzeti közművelődésnek is elől álló harcosai voltak. Csak néhányat említve: Berde Áron Dr. Boros Gy.: Dr. Brassai Sámuel élete. — 97 — 7
