Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR tattatja anyjának: „Levelem, nincs miért mondjam, hogy vi­gye el Anyámhoz.“21 A szabadságharcot követő bújdosása alatt anyját Ko­lozsvárt hagyta, de figyelmesen gondoskodott róla. Pestre az első kínálkozó alkalommal magával felvitte. A nagymíveltségű papné általános tiszteletben részesült Brassai ismerősei körében, de társaságba ritkán ment. Akik fiával együtt látták, azt hitték, hogy férj és feleség, midőn Kolozsvár utcáin sokszor együtt sétált a két öreg. Együtt in­dultak el a múzeumkerti lakásból, de a hosszú léptű fiú mind­egyre azon vette észre magát, hogy messze hátra hagyta any­ját. Megállóit, megvárta, de ismét csak elhagyta s újra meg­várta.22 Akik házuknál megfordultak, sokszor gyönyörködtek, mi­dőn anyja megszólította: „Samuka törj egy kevés cukrot.“ Ha vendégek voltak, Samuka az asztalnál hűségesen felszolgált. 1859-ben együtt jöttek vissza Kolozsvárra, s együtt lak­tak a múzeum kertjében az anyjának 1862-ben bekövetkezett haláláig. Hosszú élete utolsó esztendejében betegeskedett. 1862-ben szeptember 26-án halt meg.23 Y. Brassai elfoglalta a tanszékét, élvezni kezdette a tanítás örömeit és bosszúságait, de szerencséje, hogy jövedelme más oldalról biztosítva volt, mert fizetéséhez nagyon nehezen ju­tott. Fizetése 300 ezüst forint lett volna, de ebből az első havi részletet, ami márciusban illette, csak október 12-én kapta ki, s a többi még december 31-én is fizetetlen volt. Nem nagyon 21 Közölve „Erdélyi Múzeum“ 1911 évf. 60 1. 22 Zsáké István kúriai bíró — volt tanítványa — elbeszélése. 23 Brassai Sámuel szomorúan jelenti, hogy már néhai édes­anyja, Koncz Krisztina özv. Brassai Sámuelné életének 87-ik, öz­vegységének 25-ik évében tizedfél hónapig tartó betegsége után folyó hó 26-án délután egy órakor végkép elnyugodott. Hült tetemeit folyó hó 28-án 4 órakor kisérjük ki, koporsója felett mondandó imádság után, a Múzeum kertéből a Köztemetőbe. Kolozsvárt, szeptember 26-án 1862. Az unitárius deákok és belső emberek temető kertjében. (Fe­kete Pál-féle kert.) — 95 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom